A munka és pihenés ritmusát ma már a világon mindenütt hetekben határozzuk meg, mivel Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetedik napon pedig megpihent. Tartunk különleges heteket is, hasonlóan az ókori zsidósághoz, akik ugyancsak egy hétig ünnepeltek. Napjainkban egy-egy témát állítunk a középpontba, ilyen például a vasárnap befejeződő teremtés hete, melynek fenti, idei jelmondata az Ámósz próféta könyvének 5. részéből, a 24. versből származik.

A rendezvény nyomán óhatatlanul felmerül a kérdés: teremtés vagy evolúció – ez az elmúlt századok egyik legnagyobb dilemmája. A tudomány évmilliárdokról beszél, a Biblia viszont csak megközelítőleg hatezer esztendőről, ez a probléma gyökere. A kozmológia általánosan elfogadott eredetelmélete az ősrobbanás, a Biblia szerint viszont Isten teremtette a világot. Az ellentmondás feloldására számos próbálkozás történt: már korán megjelent kompromisszumként az a nézet, hogy a hat nap hat hosszú korszakot jelent, nem pedig a mai fogalmaink szerinti napokat.

A Szentírás világosan fogalmaz minden teremtési nap végén: „És lett este, és lett reggel: második nap… harmadik nap.” Sőt a Biblia olyan hajszálpontos, hogy az eredeti héber szövegben az első nap nem is első nap, mert akkor még nem létezett a napok sorozatában az „első” mint sorszámnév: „És lett este, és lett reggel: egy nap.”

Isten Ádámot nem újszülöttnek, hanem egy bizonyos korral teremtette, de ha egy orvos, genetikus vagy antropológus megvizsgálhatta volna, a teljes életútja elénk tárulna fogantatásától a vizsgálat időpontjáig. Ugyanígy Isten az egész világegyetemet is megteremthette korral. Természetesen egy hasonlat sohasem bizonyíték, az viszont igenis elgondolkoztató, hogy ha Isten nem így alkotta volna a világot, akkor Ádám fölött sohasem ragyoghatott volna fel a csillagos égbolt...

Mint ismeretes, a vákuumban mért fénysebesség háromszázezer kilométer másodpercenként. A napfénynek csak néhány perc kell ahhoz, hogy megtegye az utat a Földig, a hozzánk legközelebbi csillag, a Proxima Centauri viszont több mint négy fényévnyire van tőlünk. Ez alapján számolva ha Isten nem korral teremtette volna a világot, a Nap fénye Ádám teremtésekor már ragyogott volna (hiszen az égitesteket Isten a negyedik napon, az embert pedig a hatodik napon teremtette), az első csillag viszont csak több mint négy évvel az ember teremtése után ragyogott volna fel.

A Yale Bright Star Cathalogue körülbelül kilencezer szabad szemmel látható csillagot tart nyilván, ezek közül a tőlünk legtávolabbi égitest a Cassiopeia csillagképben van. Ádám számára tehát csak több mint tizenötezer évvel teremtése után ragyogott volna fel teljes egészében a látható csillagos égbolt... Ez is arra utal, hogy Isten korral teremtette a világot.