Már-már hazajárnak a Kossuth rádió munkatársai a tatai református templomba, ahonnan október 15-én ismét istentiszteletet közvetítenek. – Épp ma tartott terepszemlét a hangmérnök, aki úgy jött be a templomba, hogy szinte már szét sem nézett, csak sorolta, melyik eszközt hová teszik majd. Elég otthonosan mozgott – mondja mosolyogva Szabó Előd tatai lelkipásztor. – Ez lesz a harmadik alkalom, amióta én itt szolgálok – teszi hozzá. Ez tizenegy évet jelent, de emlékszik rá, hogy már akkor is volt rádiós istentisztelet Tatáról, amikor segédlelkészként szolgált Márkus Mihály dunántúli püspök mellett. Bármennyire tapasztaltnak számít is a tatai gyülekezet az éteri szolgálatokban, korántsem rutinból végzik majd azt. Ezen az istentiszteleten is érvényesül az a munkamegosztás, amely sok terhet levesz a lelkészek válláról, akik közül négy szolgál a vizek városában. – El tudjuk úgy osztani a teendőket, hogy senki se fulladjon beléjük. Például tudom, hogy a zenei részért felelős testvérünk jól összefogja majd a rá osztott feladatkört. Épp ilyen biztos vagyok abban is, hogy a lelkész kollégák is odaadással végzik majd munkájukat. Nekem pedig a prédikáció megírása és elmondása marad – reménykedik a lelkipásztor.

AMI A RÁDIÓBÓL KIMARAD

Sajnos még nem tart ott a technológia, hogy az istentiszteletek előtti alkalmat is élvezhessék a rádióhallgatók, pedig biztosan ők is jóízűen harapnának a foszlós kalácsból és hörpölnének hozzá a kakaóból, mint ahogy teszik ezt évek óta havonta egyszer a tatai reformátusok. A kakaós-kalácsos reggeli nem puszta kedves vendéglátás, missziós célt szolgál, erre mindig az általános iskolákban hittanra járó gyermekeket és szüleiket hívják meg. – Minden hónapban kiválasztunk egy általános iskolát, ahonnan a felsős vagy az alsós hittanosokat meghívjuk, akár harminc-negyven gyermek is eljön – mondja Szabó Előd. – Ez egyszerű reggeli, amelyre azért várjuk a kisdiákokat és a szüleiket, hogy utána behozhassuk őket a templomba. Ez a „csel” – viccelődik a lelkész. Tapasztalata szerint azok, akik korábban a gyülekezet óvodájába jártak, szívesebben jönnek el a kakaós-kalácsos reggelire és ülnek be utána az istentiszteletre, mert az óvoda révén már valamennyire a templom közelébe kerültek a családok. – Az pedig különösen örömteli, amikor ritkán látott arcok is feltűnnek – vallja be Szabó Előd. Megtudjuk azt is, hogy ez a hagyomány egy szolnoki teológus közvetítésével jutott el Tatára. Azóta már állandó felelősei vannak. A nyolc-tíz ember minden ilyen vasárnap előkészíti a reggelit, ahol a felnőtteknek kávé is jut.

KIS TEMPLOM, NAGY TEMPLOM

Bár Tatán egy református gyülekezet működik, két szolgálati hellyel rendelkeznek, így vasárnaponként két istentiszteletet tartanak. Az elsőt délelőtt kilenc órakor a tóvárosi kistemplomban, amelyet 2019 óta hívnak így, miután az imaház a felújítás során egy kis tornyot is kapott. A másodikat tíz órakor, immár a nagy templomban. A kistemplomi alkalmon általában negyvenen-ötvenen vesznek részt, míg a belvárosin legalább százötvenen. – A választói névjegyzékünkben ötszáz név szerepel – tájékoztat Szabó Előd. Hogy kicsit árnyalja a képet, megosztja velünk azt a Tatán is élő „hagyományt" hogy a gyülekezeti fenntartású református gimnázium tanulóinak ajánlott a részvétel az istentiszteleteken, egész pontosan harminc alkalmon illik ott lenni egy évben.

– Ne legyenek illúzióink: ha egy gimnazista nincs rákényszerítve, magától nem fog járni – önti szavakba a szomorú tapasztalatot. Ez általánosítás, így nem is teljes mértékben igaz. – Bár nem mindenkinek a szemében látok érdeklődést, akadnak azért olyanok, akik figyelnek. Van ifjúsági csoportunk, a tagok zömét gimnazisták adják. A húsz-huszonöt fős csoport jól működik, és komoly lelki munka folyik ott, amelyet a gyülekezet másik megválasztott lelkésze, Farkas Balázs végez. Ő fogja egybe a gyülekezetünk ifjúsági, missziói és diakóniai feladatait.

– A reménységünk az, hogy az istentiszteleten és az ifjúsági csoportban szerzett benyomások ha nem is most, hanem majd tíz-húsz év múlva, de elérik a céljukat. Ha másként nem, akkor ha olyan élethelyzetbe kerülnek, tudni fogják, hova forduljanak segítségért. Ennyi az, amit el akarunk érni. A misszióban az apró lépések és a lehetőség felkínálásának vagyok a híve. Ha néha kicsi nyomással is, de kapják meg a lehetőséget az Ige meghallására, megértésére, hogy megtérhessenek.

MISSZIÓ KIS CSOPORTBAN

Nem csak a kakaós-kalácsos reggeli és az istentisztelet a tatai misszió területe. Szabó Előd szerint arra ideális keretet ad a házicsoport-rendszer is, amelyből jelenleg hat működik, mindegyik nyolc-tizenkét fő részvételével. – Sokszor olyanokat is elhívunk, akik a gyülekezeti élet perifériáján vannak, a csoportban a kötetlen beszélgetések közben megismerhetik a tagjainkat. Nevezhetnénk ezeket a csoportokat „keltetőnek” is – mondja a lelkész, aki különös megfigyelést tett az elmúlt években: megváltozott az emberekben az igény a beszélgetésre.

– Hogy összefügg-e a Covid okozta bezártsággal, nem tudom, de ezt a változást a járványhelyzet elmúltával kezdtem tapasztalni. Sokkal szívesebben beszélnek az emberek magukról. Huszonnégy éve végeztem a teológián, és emlékszem, próbáltam beszélgetős bibliaórát szervezni Naszályon. Hamvába holt ötlet volt, nem csak a Bibliáról, semmiről sem voltak hajlandók társalogni. Tatán pedig több éve töretlen sikerrel fut nemcsak a házi csoportos alkalom, hanem a női és a férfikör is. Adódik a kérdés, hogy a házi csoportok nem vonják-e el a híveket a gyülekezetekben hagyományos rétegalkalmaktól. Szabó Előd szerint nem, mert klasszikus rétegalkalmak nem igazán vannak a tatai reformátusoknál.

– Persze ez azért nem teljesen igaz, vasárnap este hatkor van egy klasszikus bibliaóránk, bár mi istentiszteletnek hívjuk: ének, igemagyarázat, hozzászólás, imaközösség. Ez a kistemplom saját alkalma.

POST COVID

Szabó Előd elmondása szerint a koronavírus-járvány ugyan különleges helyzet elé állította a gyülekezetet, annak elmúlása után szinte azonnal visszazökkentek a régi kerékvágásba. – Nem tapasztaltunk visszaesést a vasárnapi istentiszteleteken részt vevők számában sem – mondja. Szerinte azért, mert kellő időben felhagytak az istentiszteletek online közvetítésével, amiért senki sem zúgolódott. Hozzáteszi, hogy már a járványhelyzet előtt lehetett online hallgatni az istentiszteleteket, ezt a csatornát utána sem zárták be, mint ahogy azoknak, akik nem tudnak eljönni a templomba és internetelérésük sincs, a prédikációk írott változatát juttatják el a gyülekezet segítői.

A Covid alatt és utána is harmincöt-negyven, jellemzően idős gyülekezeti tag kapja meg ebben a formában a lelki táplálékot. A járványhelyzet és a lezárások elmúlása hívta életre az azóta hagyományossá vált gyülekezeti napot is. – Hálát akartunk adni, amiért újra találkozhatunk, ezért a kistemplomba járó testvérekkel együtt tartottunk hálaadó alkalmat a nyáron. A közösség annyira örült a találkozásnak, hogy a templom felszentelésére emlékező és azért hálát adó alkalmunkat, amelyet mindig a Szentháromság vasárnapján tartottunk, kibővítettük gyülekezeti nappá – mondja a lelkész. Ezen a napon most már nemcsak a templomért adnak hálát, hanem az összetartozásért, illetve azokért a dolgokért is, amelyek az elmúlt évben történtek a gyülekezettel. A nap közös ebéddel, szeretetvendégséggel és beszélgetéssel zárul.

CSALÁDIAS, BARÁTSÁGOS, KÖZVETLEN

Szabó Előd szerint a fenti három szó jellemzi a leginkább a tatai reformátusokat. Az egész közösség szeretettel fordul a családok felé. – Azért dolgozunk, hogy jó legyen megérkezni hozzánk, akár házastárssal, gyerekekkel együtt, illetve azért, hogy barátságosak legyünk, jó kisugárzása legyen a gyülekezetnek – mondja. – Minden ősszel van egy külön napunk is, amelyre alapvetően a református hittanosokat és családjaikat várjuk, de az intézményeinkbe járó gyermekeket és szüleiket is hívjuk. Igaz, az idei napon épp esett az eső, de kétszázan így is összejöttünk. Jó kis alkalom volt – nyugtázza a lelkész. A családi napon megnyitják a templomudvart, a gyerekek és a szüleik szabadon mozoghatnak a templomot, a parókiákat, a lelkészi hivatalt, a bölcsődét és a gyülekezeti otthont is magába foglaló területen, hogy majd később otthonosan érezzék magukat ott.

– Ilyenkor fel lehet menni a templomtoronyba, a templomtérben is játékos feladathelyszíneket alakítunk ki. Így a gyerekek – és a szüleik – játék közben ismerik meg az épületet. A családi napon jut hely szabadulószobának, kézművesfoglalkozásnak vagy a kosaras hintázásnak is, de a közvetlenség mellett a lelkiség áll a középpontban. – Nem teológiai magasságokban röpködünk ilyenkor, de a nap második felében elmélyítő, imádságos alkalmat is tartunk dicsőítéssel, amelyen legutóbb mintegy hatvanan vettek részt. Néhány éve, az egyik ilyen nap szervezése közben fogalmazódott meg a gyülekezet ars poeticája is: aki krisztusi emberekkel találkozik, az Krisztussal találkozik.

– Mi közvetítünk valamit a világban, a misszió pedig arról szól, hogy aki Krisztussal akar kapcsolatba kerülni, először úgyis emberekkel fog találkozni. S ha a hívek tényleg Krisztust jelenítik meg magatartásukban, beszédükben, viszonyulásukban, akkor a kereső reménységünk szerint előbb vagy utóbb észre fogja venni azt, aki mögöttünk van – magyarázza Szabó Előd.

KONZERV, TOLLTARTÓ, IMÁDSÁG

A lelkipásztor kiemeli, hogy a gyülekezetben sokan szívesen segítenek a programok megszervezésében, megvalósításában, más feladatokban is lehet rájuk számítani, zömmel ők azok, akik vasárnaponként szinte mindig ott vannak az istentiszteleteken. De nemcsak az alkalmak körüli teendőkben erős a tatai reformátusság, hanem az adakozásban és a diakóniában is. – A többi között van diakóniai bizottságunk is, és amikor a második lelkészi állást létrehoztuk, olyan személyben gondolkodtunk, aki ezt a területet is ellátja majd – idézi fel a lelkipásztor.

– Évente kétszer gyűjtünk tartós élelmiszert, hogy szétosztjuk a városban élő, rászoruló családok között, most legutóbb pedig tanszercsomagokat raktunk össze és adtunk át azoknak a diákoknak, akiknek a családjában nehézséget okozott volna ezek beszerzése – számol be róla Szabó Előd. A legutóbbi gyülekezeti táboruk záró istentiszteletének perselypénzét ajánlották fel erre a célra. Felidézi, milyen különös utakat talál Isten arra, hogy segítsen, akár másokon keresztül: például a táborban először vett részt az a vállalkozó, aki tanszereketis árul webáruházában, és meghallva a hirdetést, felajánlott három, tanuláshoz szükséges kellékekkel teletöltött iskolatáskát. Az adományok átadása általában a rászoruló család otthonában történik, ahol azt is megnézik, miben kél el még a segítség.