Felséges Istenem! Neved gyakran szívem legerősebb szeretetével mondom ki. Hálával és kegyelmedtől megrendülve. Olyan óvatosan ejtem a szavakat, figyelve, vigyázva, mintha valamit eltörhetne a hangom súlya alatt, még suttogásommal sem akarlak megzavarni. De most még suttogni is alig tudok. A szavakat is kevésnek érzem, mert látva a világban zajló eseményeket, teljesen megnémulok előtted. Szeretném, ha az örömtől csuklana el a hangom, de most a megdöbbenés, a megrettenés szorítja torkomat. Honnan jön az emberből a kegyetlenség? – kérdezem. Mire jó a háború? Mennyi fájdalom, könny és értelmetlen halál fér még el ezen a földön? Tekints, Urunk, a háború sújtotta vidékekre, tekints keresztyén testvéreinkre, akik velünk együtt könyörögnek a békéért! Add, hogy megtaláljuk a hangunk, és bátran, hangosan hirdessük: te az élet Istene vagy!

Ámen.