Biztosan neked is van kedvenc poharad, amelyből a vizet vagy teát, esetleg a kakaót szoktad inni. Ha útra készülsz a szüleiddel, akkor is gondoskodni kell folyadékról. Műanyag palackban vagy kulacsban szoktuk magunkkal vinni ilyenkor a vizet. A könnyebbség kedvéért valószínűleg műanyag poharat is csomagol neked az anyukád. Mert a palackból, üvegből elég nehéz inni. Ha forrásra leltek, ott is nagy segítség lehet a pohár, a palack, a kulacs. Mert a hegyoldalból, sziklából előtörő vizet nem egyszerű felfogni ezek nélkül az eszközök nélkül. Lehet, hogy már próbáltál is csapból inni úgy, hogy alá tetted a tenyered. Ugye milyen nehéz? Hát még ha forrásból kell innod! Bizony nem egyszerű dolog, de ha szomjas az ember, és nincs pohara, palackja vagy kulacsa, akkor is megoldja valahogy. Mert a szomjazásnál rosszabb talán nincs is. Szerencsére nálunk rengeteg természetes víz van, így egy hegyvidéki kiránduláson is találhatsz forrást, amelynek a vizével olthatod a szomjad.

Izráelben azonban jóval melegebb és szárazabb az éghajlat, mint nálunk. Kevesebb folyó, patak, forrás található, ezért a víz nagy kincsnek számít. Főleg háború idején, akkor végképp minden csepp víz aranyat ért. Mert Izráel sokat háborúzott, miután elfoglalták Kánaánt. Meséltem már Gedeonról, aki nem nagyon akarta elhinni Istennek, hogy ő fogja legyőzni a midjániakat. Nehezen, de végül csak elhitte, és sereget kezdett gyűjteni. Össze is jött egy jókora sereg, több mint harmincezer ember. De Istennek ez nem tetszett.

– Túl sokan vannak... Nem akarom, hogy elbizakodjanak, és azt gondolják, saját magukat szabadították meg... Hirdesd ki a nép előtt: aki fél és retteg, az térjen haza (Bír 7,3).

Erre visszatért a hadinépből huszonkétezer ember, és csak tízezer maradt ott.

De Istennek ez sem tetszett:

– Még ez a népis sok. Vezesd le őket a vízhez, hadd tegyem próbára őket ott!

Gedeon levezette megfogyatkozott seregét a forráshoz. A forró nap után mindenki odarohant a vízhez, mert nagyon szomjasak voltak. Volt, aki négykézlábra állt, úgy ivott. Mások csak letérdeltek, a tenyerükbe merítették a vizet, és úgy emelték a szájukhoz, hogy a szomjukat oltsák.

– No, jól van – szólt Isten, ahogy a harcosokat nézte –, akik nyelvükkel nyaldossák a vizet, ahogyan a kutya nyaldossa, állítsd külön, meg azokat is, akik letérdelve isznak! (Bír 7,5).

Gedeon úgy tett, ahogy Isten mondta.

– Akkor most küldd haza azokat, akik térdelve ittak – szólt Isten.

– Hogy... ööö… micsoda…? – dadogta Gedeon. – Hiszen akkor jó, ha háromszáz emberem marad…

– Pontosan! – válaszolta Isten. – Ezzel a háromszáz emberrel, akik nyaldosták a vizet, szabadítalak meg benneteket, és adom a kezedbe Midjánt.

– De hogyan? – akadékoskodott Gedeon. – Hiszen a midjániak sokkal többen vannak.

– Ne aggódj – válaszolta Isten –, már megvan a haditervem. Csak bízz bennem, és minden jóra fordul.