Vitéz Somogyváry Gyula A boldog szunnyadókhoz című versének címbeli idézete adta a mottóját a budapest-csillaghegyi református gyülekezet kora őszi, az első világháborús olasz front emlékhelyeit immár negyedik alkalommal felkereső kirándulásának. Öt éve indultunk el először, hogy bejárjuk az első világháború olasz frontjának méltatlanul elfeledett (osztrák–)magyar katonatemetőit és háborús emlékhelyeit, és minden reggel együtt olvastuk az újszövetségi napi Igét.

Olaszországba érkezve Palmanova erődvárosa mellett, az osztrák–magyar katonai temetőnél álltunk meg. Itt több mint tizenhétezer katona földi maradványai nyugszanak, a legtöbben a doberdói és a Gorizia környéki harcok áldozatai. A háború után az olaszok gyűjtötték egybe kisebb temetőkből az oda elhantolt elesetteket. Mindenütt példás rendben tartják a sírkertet. Vittük magunkkal a nemzeti színű zászlót, amely az első kirándulástól kezdve elkísért bennünket, és a már szokott rendben megemlékezést tartottunk, amelyet a Himnusz éneklésével fejeztünk be. Különösen megható volt, hogy Palmanovában velünk tartott az olasz hadsereg egyik tisztje, aki hadisírgondozással foglalkozik.

Innen a Padova városához tartozó Villa Giusti épületéhez utaztunk, ahol a háborút lezáró padovai fegyverszünetet aláírták 1918. november 3-án. A villa ma is nagy részben látogatható, nem sok minden változott benne az utóbbi száz évben. A parkban, olasz zászló előtt tartottuk az út második megemlékezését. Nem számítottunk rá, de az idegenvezető hölgy egészen elérzékenyült, és elmondta, hogy hasonlóban még nem volt része. Meglehet, hogy 1918 óta mi voltunk az elsők, akik itt így emlékeztek.

Végül Cittadella település temetőjét kerestük fel, ahol az olasz hadügyminisztérium helyi alkalmazottján kívül a város egyik képviselője is várt bennünket, ünnepi olasz trikolór szalaggal. Velük együtt zajlott a méltóságteljes megemlékezés – amelyek így elkezdtek hivatalos jelleget is ölteni, amit annak tudtunk be, hogy az előző évben általunk felkeresett Monte Grappa magaslatán található hatalmas emlékműnél az utazásunk előtti napokban kerülhetett ki az osztrák zászló mellé a magyar nemzeti lobogó is. Ezzel mintha mi, magyarok is felkerültünk volna a térképre.

Hazafelé ejtettük útba az Isonzó völgyét. Fogliano Redipuglia osztrák–magyar katonai temetőjénél álltunk meg. Itt éreztük át annak idején először az otthon maradtak fájdalmát: kicsit helyettük is hajtottuk meg a fejünket az ismert és ismeretlen áldozatok előtt.