Mikor vált rutinszerűvé, hogy már naponta várjuk az újabb terrortámadásról, lövöldözésről szóló híreket? Percről percre bombáznak bennünket társadalmi zavargásokról, mély politikai gyűlöletről, rakétakilövésekről, globális nyugtalanságról és erkölcsi vakságról szóló beszámolókkal. Az ismétlődő konfliktusok állandósuló zajában érezzük, hogy valamit alapvetően elveszítünk – a nyugodt életmódunkat.

Az a világ, amelyet gyermekeink és unokáink örökölnek, összehasonlíthatatlanul más lesz, mint amelyet egykor mi ismertünk. Ma már szinte képtelenek vagyunk feldolgozni a híreket. Arról nem is beszélve, hogy amit mi, azt a gyerekeink is látják a közösségi médiában. A felnőtt lakosság egy része kiégett, túlterhelődött mindattól, amit a televízió vagy a virtuális média közvetít. A Hamász Izrael elleni támadása utáni napokban pszichológusok figyelmeztettek az Izraelben és Gázában zajló erőszak lelki hatásaira, még minket, európaiakat is, akik csak távolról figyeljük a történéseket. Arra hívták fel a figyelmet, hogy a hírekben folyamatosan megjelenő agresszió káros a mentális egészségre, ráadásul körforgásszerűen visszatér.

Mit tehetünk azért, hogy vigyázzunk magunkra, az agyunkra és az elménkre, valamint azokat is óvjuk, akiket szeretünk? Nem fordulhatunk el a világ eseményeitől, hogy fogalmunk se legyen, mi történik körülöttünk. De azt megtehetjük, hogy nem görgetjük vég nélkül a közösségi médiát, és kukkantunk bele minden felzaklató videóba. Különösen, mivel sokszor még figyelmeztetés sincs a felkavaró képek áradatára. A vizuális benyomások sokkal inkább megragadnak az emlékezetünkben, mint amit hallunk vagy olvasunk, és azt a benyomást keltik, hogy a veszély közel van, és folyamatosan fennáll. A felkorbácsolt izgalom megzavarja a boldogsághormon termelődését. Ezek a tartalmak ugyanis stimulálják az agyban zajló folyamatokat, és ezért, akár tetszik, akár nem, hajlamosak vagyunk a képernyő előtt ragadni, ha az érzelemközpontjaink felizzanak.