A Pannonhalmi Főapátság büszkén szokta magáról mondani, hogy nem hogy a reformáció, de még a kelet-nyugati egyházszakadás előttről származik, és ahogyan II. János Pál pápa ott jártakor is kiemelte: ez egyúttal feladatot ró a közösségre, hídnak, közvetítőnek kell lennie a szilánkjaiban élő egyházban. Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a pannonhalmi monostort a múltja, jelene, benedeki hagyománya, a Kárpát-medencében betöltött helye mind szinte predesztinálja arra, hogy a vallásközi kapcsolatok kezdeményezője és házigazdája legyen.

– Évek óta arra törekszünk, hogy helyet adjunk a párbeszédnek és a kiengesztelődésnek. Egyrészt konferenciákat szervezünk, ahol okos emberek elmondhatják a gondolataikat ezzel kapcsolatban, másrészt imádkozunk is. Mind úgy érezzük, hogy a jövőnk az Úristen kezében van, és együtt szeretnénk elé állni, bocsánatot kérni és erőt a szívünkbe, hogy nagyobb reménnyel és elszántsággal induljunk a jövő felé – mondta a főapát.

ESZMECSERÉVEL, IMÁVAL ÉS TETTEKKEL EGYMÁSÉRT

Ezt a küldetést pedig nemcsak akkor tartják szem előtt, amikor konferenciát szerveznek, de akkor is, amikor közös böjtkezdésre hívják a testvéregyházakat ökumenikus hamvazkodással, vagy bármilyen kulturális és lelki alkalmukra invitálják meg őket szolgálóként. A nyitás pedig időnként a gyakorlati segítség formáját ölti magára.

Ráadásul úgy tűnik, nem csak a szerzetesközösség vette magára a feladatot és gyakorol bátran közösséget a történelmi felekezetekkel. A diákság is nyitott a párbeszédre, sőt a szeretetszolgálatra, az adakozásra is. A nyáron négy volt pannonhalmi bencés diák vállalt adománygyűjtő biciklis zarándoklatot a Bethesda-gyermekkórház javára, hogy fürdetőágyat és ülőmérleget vegyenek a tartósan kórházban ápolt kisgyermekek gondozását segítendő. 1,2 millió forintos célt tűztek ki Tamásné Bese Nórával, a Bethesda társadalmi kapcsolatokért és kommunikációért felelős igazgatójával egyeztetve. Végül a másfél milliót is meghaladta a felajánlás a fiúk tekerése nyomán, mire elértek Portugáliába.

– Amikor ezt az 1,2 millió forintos beruházást kitűztük a fiúkkal, még nagyon álomszerű volt. Minden további forint is a mozgásképtelen gyerekek rehabilitációjára, ápolására megy. Az osztályon mobilizáló ülőpárnákra fordítják a célösszegen túl érkező adományokat, ezek nagyban megkönnyítik a hosszú ideig fekvő betegek ültetését – mondta el Tamásné Bese Nóra a sikeres gyűjtés után.

Legfrissebben pedig a bencés diákhagyománnyal, a Szent Márton-heti adománygyűjtéssel támogatták a fiatalok a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziójának Drogterápiás Otthonát. Korábban olyan célok mögé álltak be a tanulók, mint a transzplantált emberek életminőségének javítása, a Covid-árvák, az ukrán menekültek vagy a háború keserveit elszenvedők segítése.

A LEGENDÁT ÚJRAÉLESZTENI

Márton püspök legendáját és szellemi örökségét ápolandó bő egy héten át több kreatív programmal gyűjtöttek pénzt a pannonhalmi bencés diákok. Bolhapiacot tartottak, a tanárok, szerzetesek árverésre bocsátottak értékes tárgyakat: örökfogadalmat aláíró toll, CD-lemezek, reggeli közös futás Konrád atyával vagy a főapát úr kávéskészlete is licitre került.

A Szent Márton napját megelőző este diákkonyhával várták egymást a fiatalok, valamint filmvetítésen vehettek részt jelképes összegekért. A szombati süteményvásáron pedig Novák Katalin köztársasági elnök stanglijából is vásárolhattak, amely felajánlás azért is különleges, mert Ferenc pápa magyarországi látogatásakor őszentségének is megsütötte az elnök asszony.

A köztársasági elnök helyett azért járt Pannonhalmán, hogy a Szent Márton-napi ünnepi szentmise után bejelentse a nyolcszáz éves bazilikának szentelt emlékévet, de a nap további részét a diáksággal töltötte, megmerülve a Szent Márton-hét finisében: csocsóban, egyházmegye-honfoglalóban, koncertben. A gyűjtés különösen jól sikerült. Juhász-Laczik Albin atya, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója elárulta: rekordösszeg, több mint kétmillió forint jött össze a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója ráckeresztűri drogterápiás otthonának javára.

DIÁKSZEMMEL

Magyarországon a szenvedélybetegségek egyre többeket érintenek. Makuk Márk végzős szerint az a kérdés keltette fel a szervezők figyelmét idén, hogy miként lehet segíteni őket a gyógyulás felé vezető úton. – Pannonhalma ebből a szempontból is védőburkot von az itt tanulók köré, viszont minden hónapban hazajárunk. Az utazás alatt és otthon találkozunk szenvedélybetegekkel, rosszabb esetben a családban, ismerősi körben is jelen vannak a függőségek. Akik részt vettek a Szent Márton-héten, közelebb juthattak a probléma megoldási lehetőségeihez. A ráckeresztúri terápiás otthonból jövők csendesórákat tartottak nekünk három különböző témában. Több olyan előadónk volt, akik ilyen intézetekben dolgoznak, de gyógyulófélben lévő szenvedélybetegek is voltak a vendégek között, akiknek megismerhettük a történetét.

A beszélgetések mellett a diákság programjain is részt vettek Ráckeresztúrról, így lehetőség nyílt a kötetlen beszélgetésre. – Megértettem, hogy az érintett csak akkor tud leszokni, ha ő is akarja. Ha ő maga nem indul el ezen az úton, akkor bármennyire akarják mások, nem fog menni. Megérintett, amikor bemutatták, milyen módszerrel végzik a terápiát. Mindennapi feladatokkal és hitélettel próbálják elérni, hogy a szenvedélybeteg ne az adott szernek éljen, hanem legyen feladata az életben. Olyan, amely kimozdítja, amelyet szeret és akar – osztotta meg a benyomásait Márk.

Katona Viktor, a ráckeresztúri otthon lelkészi munkatársa elárulta, hogy hogy mára az intézmény több szálon kötődik a bencésekhez. – Bakonybélből volt már gyakornok nálunk, és ennek a kapcsolatnak az lett az eredménye, hogy évente egy-két lakó csendes elvonulásra mehet a monostorba, ahol önkénteskedik és részt vesz a közösség imaéletében Anzelm testvér kísérése mellett. Várszegi Asztrik atya, korábbi pannonhalmi főapát is kért már segítséget ismerőse részére az intézménytől.