Lecsendesítem zakatoló gondolataimat, és elcsitítom háborgó szívemet. Ellazítom a napi stressztől feszülő izmaimat, és becsukom örökké kutató tekintetem. Nem akarok most semmi mást, Istenem, csak jelenlétedben megpihenni. Úgy érkezni meg hozzád, hogy abban nincs sürgetés, kapkodás, kérés, követelés, csak vágy arra, hogy együtt lehessek veled. Sok mindent mondanék neked, nehéz csöndben lennem, de most inkább hallgatok, és engedem, hogy te szólj, hogyha akarsz. Sok dolgot a fejemre olvashatnál, és számonkérned is lenne mit bőven. Emlékeztethetsz a hibáimra, elrontott dolgaimra, és figyelmeztethetsz, hogyan kellene élnem. Igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. De akár ülhetünk is ebben a nagy, jófajta, ünnepvárós csöndben, s míg átjárja szívemet az értem születő kegyelmed csodája, te letörölheted könnyeim.

Ámen.