Ha iskolás vagy, biztosan szereted a tesiórát. Vagy mégsem? Túl hosszú a bemelegítő futás? Nehéz a négyütemű gyakorlat? Fárasztó a súlyzókat emelgetni? Pedig a sport, a testmozgás fontos, hiszen hozzásegít ahhoz, hogy erősek, ügyesek, gyorsak, ruganyosak és végső soron egészségesek legyünk. Persze bármennyit gyakorolunk, annyira erősek sohasem leszünk, se te, se senki más a világon, mint Sámson volt, mert őt különleges erővel áldotta meg az Isten.

Az az igazság, hogy a filiszteusok nagyon szerették volna megtudni, miben rejlik Sámson ereje. Mert bizony elég sokszor tört borsot az orruk alá. Jó néhány filiszteust megölt, felgyújtotta a gabonájukat, Gázában meg, amikor csapdába akarták csalni, megragadta a városkapu ajtaját a két ajtófélfával együtt, és kiszakította zárastul, majd a vállára vette, és fölvitte a hegytetőre (Bír 16,3).

– Csúfot űz belőlünk! – mérgelődtek a filiszteusok, amikor észrevették a városkaput a hegyen. – Pedig azt hittük, hogy most el tudjuk fogni…

– Addig biztos nem, amíg ki nem tudjuk, miben rejlik az ereje – gondolkodtak tovább. Majd elhatározták, hogy megkörnyékezik Sámson szerelmét, Delilát, hogy szedje ki a hősből az erejének titkát. Jó sok pénzt ígértek neki, úgyhogy Delila ráállt a dologra. Amikor legközelebb elment hozzá Sámson, megkérdezte tőle:

– Mondd meg nekem, mitől olyan nagy az erőd, mivel lehet megkötözni téged, hogyan lehet elbánni veled? (Bír 16,6) Sámson először azt mondta, meg kell kötözni egy különleges kötéllel, akkor elveszti az erejét. A filiszteusok lesben álltak az ablak alatt, és amikor Delila megkötözte, rá akartak támadni. De ő egy mozdulattal elszakította a köteleket.

Másnap is próbálkozott az asszony, meg harmadnap is, és Sámson mindig kitalált valamit, amivel becsaphatta.

Negyedik nap Delila sértődötten fogadta Sámsont:

– Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved? Már háromszor csaptál be, mert nem mondtad meg nekem, mitől olyan nagy az erőd (Bír 16,15). – És csak zaklatta, zaklatta minden áldott nap. Addig-addig, hogy Sámson megunta a dolgot, és elmondta a titkát Delilának:

– Borotva nem érte soha a fejemet, mert Istennek szentelt názír voltam már anyám méhében is. Ha megnyírnak, odalesz az erőm, elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más.

Delila alig várta, hogy Sámson a térdén elaludjon. Máris hívott egy embert, aki levágta a férfi hajfürtjeit. Delila akkor elkiáltotta magát.

– Jönnek a filiszteusok, Sámson!

De ő nem ijedt meg:

– Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! – gondolta félálomban. De ekkor már sehol sem volt az ereje, és a filiszteusok könnyűszerrel elfogták. Börtönbe vetették, és meg is vakították.

Isten azonban nem hagyta el Sámsont. Amikor újra kinőtt a haja, bosszút állt a filiszteusokon. Egy nagy ünnepségen akartak csúfot űzni belőle, amelyen ott voltak a filiszteus városok fejedelmei is. Sámson felfohászkodott Istenhez:

– Ó, Uram, Uram! Emlékezz meg rólam, és adj nekem erőt csak még most az egyszer, hogy a két szememért bosszút állhassak a filiszteusokon!

Aztán nekitámaszkodott a templomcsarnokot tartó oszlopoknak, megfeszítette az erejét, úgyhogy a ház rádőlt vele együtt a városfejedelmekre meg a népből mindazokra, akik benne voltak. Így több filiszteust ölt meg a halálával, mint amennyit életében.