Isten nem szorul senkire az üdvtervében, az emberre különösképpen nem. Mégis, a tervei megvalósításához használni akarja. Isten, ha akarta volna, Máriát a kisded Jézussal természetfeletti módon is megoltalmazhatta volna. Mégsem ezt a megoldást választotta. Embert, egy férfit választott Mária és a gyermek őrzőjének, eltartójának. József Isten szavának meghallására összpontosít, nem önmaga kifejezésére, ahogy ezt a mai ember legfőbb céljának tartja. Ma a belső én olyan hangos, hogy kívülről nem hall meg semmit, különösen nem Isten csendes szavát. József bepillantást nyerhetett Isten szívének titkába, de ezt neki nem szétkürtölnie kellett az egész világban, hanem elrejtenie a világ elől. A titkok, amelyeknek részesévé lett, nem a sajátjai, hanem Istenéi voltak. Józsefnek Isten megadta a szent titkokhoz való hozzáférést. Ő volt az, aki végrehajtotta a gyermekkel kapcsolatos isteni terveket, amelyeket a próféták előre megjövendöltek. Ahol Isten vezet, ott megszűnik a bizonytalanság és a félelem. És az üzenet csodálatos! „Isten velünk van” – ami azt jelenti: most a meghívottak között vagyunk, meleg fogadtatásban részesülünk, Isten látta, mire volt szükségünk, és mindent megad, amire rászorulunk. Kegyelemből még mi, a pogányok és bűnösök is, akik távol voltunk Istentől, eljöhetünk hozzá. József szótlan maradt, az evangéliumok egyetlen szavát sem hagyományozták ránk. De feljegyezték, ahogy az angyal szavára többször is útra kelt Isten parancsait végrehajtani úgy, hogy eközben egyszer sem kérdezett vissza.

Az ő élete cselekvő prédikáció. Ma erre van a legnagyobb szükség! Hallgatni annyi, mint a saját énünket elhallgattatni, hogy a Teremtőre figyeljünk. József igaz voltának egyik jellegzetessége a hallgatás. Azt tette, amivel a teremtmény tartozik Teremtőjének. Nem akart mindent tudni, mindent megkérdezni, nem akart mindenre választ, magyarázatot kapni. Az ember arra törekszik, hogy korlátolt, véges emberi értelmével mindent megértsen, felfogjon, a világ minden titkát felfedezze mindenáron megpróbáljon Isten és a teremtés titkaiba behatolni. Gőgjében nem tud és nem akar mit kezdeni a teremtő-teremtmény viszonnyal. A teremtménylét tagadását szolgálják korunk legfontosabb „szellemi termékei”. Pedig a mindent megérteni akarás velejéig hamis szemlélet. Isten nem ruházta fel az embert az isteni titkok megértésének képességével.

A Mennyei Atya nyilván arról sem feledkezett meg, hogy a Szent Családnak, Máriának és a kisded Jézusnak is szükségük van védelemre földi életükben. Az Úristen, miközben megengedte, hogy a Szent Család veszélynek legyen kitéve, arról is gondoskodott, hogy ezt a fenyegetettséget túléljék. És azzal, hogy Fiát nem érett felnőttként, hanem csecsemőként küldte hozzánk, a család fontosságát és szentségét is külön kiemelte, a családi életformának a legnagyobb méltóságot adta, és a Szent Családot a keresztyén családok mintaképévé tette. József tökéletesen ráhagyatkozott Istenre, és szó nélkül követte parancsait, azzal a szilárd meggyőződéssel és bizalommal, amelyet az igaz férfiú Isten iránt érez az életnek azon eseményei és megpróbáltatásai közepette is, amelyeknek kimenetelét nem ismeri. És Isten az engedelmessége által áldja, vezeti és menti az életüket.

Ma is így van. Vigasztaló üzenetet és vezetést kap. „Velünk az Isten.” Ha Jézus Krisztus Immánuel, akkor hagyjuk a kételyeinket, és forduljunk hozzá! Még gyerek vagy? Gyere Istenhez! Emlékezz a kis Jézusra, aki Betlehemben aludt a jászolban! És te, ősz hajú, ne állj félre, hanem mint az idősebb Simeon, gyere, vedd a karjaidba, és mondd: „Most, Uram, elengeded szolgádat!” Isten a néphez küldi az ő országának képviselőjét, aki nem megfélemlítő, nincs fegyverbe öltözve, nincs lándzsája, fehér zászló van a kezében. Ó, ember, Isten jön hozzád! Ne félj közeledni a szelíd Jézushoz, és ne gondold, hogy e találkozóhoz különös előkészületre van szükséged, hogy szükséged van egy szent imájára, egy pap vagy egy prédikátor közbenjárására! Bárki jöhet a betlehemi gyermekhez.