Napjainkban, és nem csak karácsony tájékán, sokszor hallunk az angyalokról. Érzékeli ezt ön is lelkipásztorként?

Gyülekezeteinkben nem, de a társadalomban mindenképpen. A rendszerváltás utáni korunk egyik jellegzetessége ez a jelenség, azonban nemcsak nálunk figyelhető meg, hanem az egész európai-amerikai kultúrkörben. Meglehetősen giccses formában, erős érzelmi töltéssel emelik meg a karácsonyi forgalmat és bevételt, vagyis a mai fogyasztói társadalom által megteremtett civil vallás részei lettek. Különösen az ezotéria tette népszerű iparággá a témát, kiszakítva ezzel az angyalokról szóló egészséges tanítást a Szentírás összefüggéséből.

De megjelennek az angyalok a filmekben is, gyakran használnak angyalmotívumokat a festők, és az irodalom is foglalkozik azzal, miként találkozik korunk embere ebben az értelmét vesztett világban az „egészen mással”, Isten világával. Mindannyian átéljük József Attila szavainak igazát – „a semmi ágán ül szívem / kis teste hangtalan vacog” –, és vágyunk a bizonyosságra.

Ezek szerint a teológia tudományának is van ezzel kapcsolatosan mondanivalója?

A keresztyén hit világának valamilyen formában mindig részei voltak az angyalok. Gondoljon csak a népi kegyességre, a gyermeki hit világára, imádságainkra vagy gyülekezeti énekeinkre. Kálvin ismert bűnvalló imádsága szerint „az angyalok és az üdvözült lelkek társaságában” visszük áldozatunkat Isten elé, egyik kedvelt esti énekünkben pedig ezt kérjük: „Parancsoljad angyalidnak, hogy mireánk vigyázzanak.” (RÉ 681) Hitünk szerint a mostani karácsonyi ünnepünkön is az „angyali seregekkel” együtt dicsérjük Istent a megváltás öröméért. De több-kevesebb érdeklődéssel a keresztyén teológia is foglalkozik, szinte a kezdetektől, az angyalokról szóló tanítással. És itt nem csak római katolikus vagy ortodox testvéreinkre gondolok, ahol ez szinte természetes. Ugyan eltérő hangsúllyal, de megjelenik a protestáns egyházak tanításában is. Ne felejtsük el, a legrészletesebb és legfontosabb angyaltant a nagy XX. századi református teológus, Karl Barth fogalmazta meg. Ugyanakkor a mai teológiai gondolkodás le is tud mondani arról, hogy akár csak néhány szót szóljon az angyalokról.

Miért ennyire eltérőek a vélemények?

Ennek több oka is van. Már a Jézus korabeli zsidóságon belül megoszlott az angyalok létezésébe vetett hit. A szadduceusok például nem hittek bennük (ApCsel 23,8). Nehezíti a helyzetet, hogy az angyalokról szóló szentírási helyek műfaj, tartalom, élethelyzet tekintetében sokfélék, az édenkerti lángpallosú kerúboktól A jelenések könyvének angyalaiig. A Biblia tehát sokféle összefüggésben beszél róluk. Ezek a bibliai bizonyságtételek számolnak ugyan az angyalok konkrét valóságával, de egyúttal jelzik, hogy Isten világában nincs önálló szerepük. Az angyalok önmagukon túlra, a Szentháromság Isten munkálkodására mutatnak. Óvatosságra int az is, hogy az ördög az Úr Jézust éppen a 91. zsoltár „angyali” Igéjével kísértette a pusztában (11. v.), Pál apostol pedig tud arról, hogy még a Sátán is kiadhatja magát a világosság angyalának (2Kor 11,14). Ezért fontos, hogy amikor angyalokról esik szó, tudjuk, miről beszélünk. Lényeges, hogy az angyalokról szóló tanítás nem önálló jelentőségű hittani kérdés. Magyarul: üdvösségünkre nézve nincs jelentősége, a szerepe alárendelt.

Mégis fontos az erről való felelős teológiai és lelkigondozói beszéd, amelyet meg kell különböztetnünk a babonás néphittől és a spekulatív angyaltanoktól.

Egyáltalán miért van Istennek szüksége angyalokra?

Nem Istennek van rájuk szüksége, hanem nekünk, embereknek, mégpedig – ahogyan Kálvin fogalmaz – emberi erőtlenségünk miatt. Ők a mennyet és földet alkotó Isten közelségének látható megnyilvánulásai. A Szentírásban az angyalok Isten láthatatlan világának képviselőiként rámutatnak látható, tapasztalati világunk határaira, jelezve, hogy a hívő megértés valósága több, mint az emberi ésszel felfogható, lemérhető e világi valóság. Olyanok, mint a csillagok, amelyeket nappal ugyan nem látunk, de az éjszakai égbolton megjelenve árulkodnak arról a távoli világról, amelyből fényüket nyerik.

Így képviselik Isten szentségének titkát, azt a területet, amely Isten félelmetes világának része. Ugyanakkor az ő kegyelmes aláhajlásának jelei is, mivel segítségét, védelmét vagy örömhírét közvetítik. Ezért kezdik gyakran így az örömhírt: „Ne félj!”, vagy: „Ne féljetek!”, amint az felzendült az első karácsony éjjelén is a betlehemi mezőkön (Lk 2,10). Amikor Isten az üdvözítés nagy művét készíti elő, mintegy maga veszi kézbe az ügyek intézését, és ezért nem emberre, hanem angyalaira bízza az örömhír közlését. Ez történik Mária adventjében (Lk 1,30), karácsonykor (Lk 2,10), húsvétkor (Mt 28,5) és Urunk mennybemenetelekor (ApCsel 1,10) is. A megbízás teljesítője utal a megbízás fontosságára.

A Szentírás alapján mit mondhatunk az angyalok szerepéről?

A már említett református teológus, Karl Barth szerint az angyalok Isten követei és a Szentháromság Istent magasztaló, mennyei énekesek (Ézs 6,2–3; Zsolt 89,6–8; Jel 4,8). Ő ezt a teológiai sűrítést Kálvintól tanulta (Inst I,14,4–13). Más teológusok viszont a II. világháború borzalmas tragédiájával a háttérben utalnak arra, hogy a követi mivolt és Isten magasztalása mellett oltalmazó szerepük is fontos a gonoszság erőivel és a sötétség birodalmával szemben (Jel 12,7kk). Gondoljon csak a mártír német teológus, Dietrich Bonhoeffer Hitler börtönében írt vigasztaló versére: „Áldó hatalmak oltalmába rejtve csak várjuk békén mindazt, ami jő.” (RÉ 628)

Ezek az áldó hatalmak Isten „tábort járó angyalai” (RÉ 157). Nem bennük bízik a XVI. század magyarja, sem a mai kor hívője, hanem abban az Istenben, aki elküldi hozzánk segítő követeit. A teremtő Istenről szóló hitvallásainkban – az Apostoli Hitvallásban vagy a Niceai Hitvallásban – megvalljuk, hogy korunk egysíkú gondolkodásával szemben a keresztyén hit tud arról a kozmikus tágasságról, amely több ennél a látható világnál. Erre utal a Heidelbergi Káténk 124. kérdés-felelete, de Jézus Urunk is arra tanít, hogy Isten akarata úgy valósuljon meg földi világunkban, miként az a mennyei világban már valóságos.

A Szentírásban némelyik angyal megjelenik az embereknek, némelyik kiléte csak azután tudatosul, miután eltávozott. Milyen jelentősége van megjelenésüknek?

Valóban úgy van, hogy az angyalok Isten követeiként emberek által is tevékenykedhetnek a világban. István vértanú arcát olyannak látták vádlói, „mint egy angyalét” (ApCsel 6,15), Pált úgy fogadták a galaták, „mint Isten angyalát” (Gal 4,14).