Ti mit csináltok a téli szünetben? Otthon maradtok, és élvezitek az együttlétet? Társasoztok, olvastok, filmet néztek együtt a családdal? Vagy elmentek rokonlátogatóba? Lehet, hogy több napra is elutaztok. Mondjuk a nagyiékhoz vagy HV valamelyik rokonhoz. Esetleg beiktattok egy kis kirándulást.

Ha csak néhány napra mentek is el így, télvíz idején, akkor is rengeteg holmit kell bepakolni az útra. Utazótáskák, bőröndök, hátizsákok kerülnek elő, azokba rakjátok a ruhákat és a többi fontos dolgot, amire szükségetek lesz, amíg távol lesztek otthonról. Lehet, hogy vonattal, busszal utaztok, vagy a saját autótokkal, esetleg, ha távolabbi az úti célotok, mehettek repülővel is.

A bibliai időkben is utaztak az emberek. Közel sem annyit, mint manapság, mert az utazás nehézkes és költséges volt, ráadásul veszélyes is. Akkoriban még nem találták fel a vonatokat, autókat, repülőket. A gazdagabbak hintókon, szekereken utaztak, a rómaiak pedig gyakran használtak lovat. A zsidók azonban nem szerették ezt a hátasjószágot, így leginkább szamár- vagy öszvérháton utaztak, sőt, sokszor gyalogoltak is. Szerencsére Izráel nem túl nagy ország, tényleg bejárható gyalogosan is. A holmikat kis batyuba kötötték, úgy erősítették a csomaghordó állatokra. Mivel az utazókat gyakran megtámadták a rablók, ha tehették, többen utaztak együtt, vagy hozzácsapódtak egy kereskedőkaravánhoz.

Jézus születése idején azonban felbolydult Izráel. Ugyanis Augustus, a római császár, akinek a zsidók országa is az uralma alá tartozott, elrendelte, hogy számolják meg, mennyi ember él a birodalmában. Ehhez mindenkinek oda kellett utaznia, ahonnan a családja származott. Máriának és a férjének, Józsefnek sem volt más választása, mint hogy elutazzanak Betlehembe, ahonnan József családja származott. Mária szomorúan kezdett hozzá a csomagoláshoz. Hamarosan megszületik a kisfia, akit nagyon vártak Józseffel.

Mindent előkészítettek a születésére. Mária megvarrta a baba kis ruháit, takaróit, József bölcsőt faragott, hogy legyen miben aludnia a kicsinek. Most azonban csomagolni kell, és nem vihetnek magukkal mindent. A ruhácskák, takarók talán elférnek még a batyuban, de a bölcsőt biztosan itt kell hagyniuk. Hosszú volt az út, fárasztó. Mire elértek Betlehembe, Mária érezte, hogy hamarosan meg fog születni a gyermeke. De a fogadó már tömve volt emberrel, és hiába kopogtak be minden házba, nem találtak szállást. Egy istállóban tudták meghúzni magukat, ott született meg a kisgyermek is.

Mária nézte a fiát. Kicsi volt, aprócska, neki mégis többet jelentett a világmindenségnél. Tudta, hogy minden anya így érez a gyermekével kapcsolatban. De azzal is tisztában volt, hogy az ő fia más, mint a többi gyermek. Fülébe csengtek az angyal szavai: „Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját…” (Lk 1,32).

Mária körülnézett a szegényes istállóban. Hát, nem tűnik királyi palotának. De hitt az angyalnak, és biztos volt benne, hogy olyan gyermeket hozott a világra, aki örökkön örökké uralkodni fog.