Most csendre intem magam, Uram. Tudatosan döntök így, nem várok már arra, hogy a világ csendesüljön el körülöttem. Nem várom már az emberektől, hogy értsék, miről szól az ünnep, de nem is haragszom rájuk többé, ha nem értik. Olyan olcsó állandóan a világra mutogatni! Fárasztanak már az unalmas frázisok a felgyorsult világról, rohanó emberekről, meg nem értett ünnepről, talmi csillogásról. Tényleg csak ennyit tudunk mondani?! Ugyan, ki akadályoz meg ma engem, hogy csendben legyek előtted, Uram? Ugyan, ki dönthet úgy, hogy ezen az estén családom körében ne a te nagy tettedre emlékezzek: úgy szeretted ezt a világot… Úgy szeretted, ahogy van, mert láttad, mivé lehet, ha átjárja megmentő szereteted! Így csendesedek most el azokkal, akik fontosak nekem, családommal, gyülekezetemmel, így nyitjuk meg szívünket előtted, értünk született Király: tölts el minket békességeddel!

Ámen!