A mohácsi templomban megtartott beiktatáson Erdélytől egészen Horvátországig képviselték a református egyházat az ünnepi alkalom résztvevői. „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon.” (Jn 5,19); „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én Igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt, ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe” (Jn 5,24) – hangzott az Ige Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke tolmácsolásában.

– Krisztus válaszai az emberi kérdésekre mindig túlmutatnak az adott közösségen, időn és helyen. Az ő megoldásai a misszióra koncentrálnak, az egyház gyarapodását helyezik a középpontba. Amit mond, abban olyan erő van, amely átalakítja nemcsak a gondolatainkat, a látásunkat, hanem az életünket is. Új megközelítést hoz – emelte ki a püspök.

A reformátusság és a hit megtartó erejéről is beszélt: – Történelmünk során – amikor minden más csődöt mondott – oly sokszor a magyar keresztyényég, ezen belül a reformátusság volt az összetartó erő – fogalmazott Balog Zoltán. Rámutatott: történelmünk jól példázza, hogy sokszor a szabadulás után sem volt könynyű: azután is szenvedés jött. Látták, érezték és tapasztalták ezt Baranyában.

– Itt volt Sztárai Mihály, Szegedi Kiss István, majd évszázadok múlva Kákicsi Kis Géza, Csikesz Sándor, vagy éppen Fülep Lajos, és ide sorolhatjuk azokat, akik a nyolcvanas évek második felében azt akarták, hogy a baranyai reformátusok között új kezdet induljon. Megjelent itt egy ifjú nemzedék, és elindult a pécsi református iskola is mint megtartó erő – hívta fel a gyülekezet figyelmét a püspök. Az új látás azt jelenti, hogy Jézus Krisztust látjuk a történelmünkben, az életünkben.

– Őt látjuk mindabban, amiért hálásak vagyunk, ami megrendíti a szívünket. A mi hitünk, a mi felekezetünk a fül a vallása, a fül hite. Mert a hit hallásból van. A látvány lenyűgözhet, elbűvölhet, de a halláshoz belső csendre van szükségünk, amelyből űj látás alakulhat ki – magyarázta Balog Zoltán.

Wébel Zsoltot nyolcvan százalékos többséggel választották meg esperesnek. – Ez az arány nem személyemnek szól, sokkal inkább annak a felelősségérzetnek és hűségnek, amely kötelez bennünket. Kötelez az elmúlt négyszázötven évre tekintve az elődeink hűsége, akik ennél sokkal nehezebb időkben is kitartottak a gyülekezetek és az egyházmegye mellett – hangsúlyozta az egyházmegye lelkészi vezetője.

Az ünnepi alkalom meghívóján szereplő Igére hivatkozott: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura!” (Zak 4,6). Elárulta, életének két meghatározó pontján kapta ezt: a keresztelője és a lelkészszentelése alkalmával. E lelkiséggel kezdi az előtte álló szolgálatot is. Kijelentette: esperesként a tiszta krisztusi evangélium hirdetését tartja szem előtt, a lelkésztársakkal való kapcsolatot, közvetlenséget, a segítőkész viszonyulást, a közös igeolvasást és imádságot.

Az ünnepi istentisztelet utáni közgyűlésen döntöttek az egyházmegye új tisztségviselőiről. A tanácskozás végén esküt tett Nagy Anna – már előzetesen megválasztott – egyházmegyei főgondnok, és az újonnan megválasztott tisztségviselők is elmondták fogadalmukat.