A pomáz-csobánkai gyülekezet kiadta korábbi lelkipásztora, az alkoholizmusból szabadult evangelizátor, Pap László igehirdetéseiből összeállított kötetét. A prédikációkat ön jegyezte le, gondozta a szöveget, sőt, a könyv szerkesztését is elvégezte. Ez egyszeri erőfeszítés volt?

Készülünk a folytatásra, a második kötet megjelentetésére. Egykori lelkipásztorunk, Pap László igehirdetéseit főként hangkazettákról írtuk le. A nagyon rossz minőségű felvételeket egy Pomázon élő igazságügyi hangtechnikai szakértő restaurálta és digitalizálta. Így igazi lélekmentő prédikációs kötet jelenhetett meg, amely a visszajelzések szerint nagy áldás a gyülekezetünknek, nagyon sok embernek, mindazoknak, akik elolvasták. Köztük nekem. Személyesen nem ismerhettem Pap Lászlót, de olvasás közben azt éreztem, ő ismer engem, annyira hozzám szóltak a mondatai, üzenetei. Valósággá lett bennem a könyv címe: Négyszemközt Jézussal. Az évente hatszor megjelenő Áldás, békesség! című újságunk pedig idén tizenharmadik évfolyamába lépett. Bár nem én vagyok a főszerkesztő, ennek szerkesztése a szolgálatom szíve-közepe, elsődlegesen erre kaptam elhívást az Úrtól.

Miért szolgál a gyülekezetében?

Isten akarata, hogy mindig legyen népe Pomázon és Csobánkán, ezért mi sohase lankadjunk a lélekmentés szolgálatában! Valaha betelepültek családjával Pomázra.

Hívőként érkeztek?

Kétezerben költöztünk ki egy óbudai lakótelepről. Már az is Isten mentő szeretetéről tanúskodik, ahogy odakerültünk, mert annak az autómentősnek a telkét vettük meg, aki kihúzott bennünket a sárból, miután egy esős szombat délelőtt telket mentünk keresni Pomázra, és az autónk elsüllyedt egy szűk utca kapubeállójában. De lelki értelemben is ki kellett húzni engem a sárból, mert akkor még bizony nem Jézus Krisztus volt az életem középpontja. Az építkezést követően kezdtem látogatni a pomázi istentiszteleteket, és Pap Lászlóné Erzsike tiszteletes asszony igehirdetéseit hallva, majd Nyilas Zoltán lelkipásztorunk érkezését követően egyre inkább szemben találtam magam Jézussal. Egy Ige leleplezte önmagam és a világ előtt, mi a bűnöm: az, hogy nem hiszek benne. Az évek folyamán ugyan kialakult bennem vallásos meggyőződés és magatartás, de az ürességet csak elfedni tudta, betölteni nem. Már presbiter voltam és szolgáltam a gyülekezetben, amikor egy erdélyi lelkipásztor, Bódis Miklós pestszentlőrinci evangelizációja döntő fordulatot hozott az életemben. Korábban is foglalkoztatott a bűn kérdése, és nem sokkal előtte jutottam el oda, hogy sírni is tudtam a bűneim miatt. De az erre az evangelizációra szóló idézés ítéletre hívott. Ott, akkor megtapasztaltam Isten kegyelmének leírhatatlan, elmondhatatlan csodáját, amikor a kereszt alatt állva az Igaz Bíró feloldozott a büntetés alól úgy, hogy magára vette azt.

Felesége is találkozott Jézus Krisztussal?

Néhány évvel később egy evangelizációs alkalmon ő is megtért. Istennek irántunk megnyilvánuló különös szeretete, hogy nem hagyott felemás igában, és hármas fonálként kötött össze minket magával. Így lettünk nemcsak egy test, hanem egy lélek is a házasságunkban.

Mit jelent az ön hitéletében a vezetettség?

Megtérésem előtt egyéni ügyvédként saját irodámban dolgoztam. A magam javát kerestem és szolgáltam. De amikor Jézus belépett az életembe, semmi nem maradhatott úgy, mint ahogy előtte volt. Ügyvédként az ügyfeleimet kellett képviselnem, akiknek egyetlen céljuk volt: az akaratukat érvényesíteni az igazságszolgáltatás által. De aki az igazságot nem szolgáltatni, hanem szolgálni akarja, annak feloldhatatlan konfliktust okoz az isteni akarat az emberivel szemben. Ezért sokat könyörögtem az Úrhoz, adjon megoldást, hiszen ha Jézust igazán követni akarom, nem maradhatok a vámszedőasztal mellett. Aztán egyszer csak elém került a Reformátusok Lapjában egy hirdetés, amely szerint a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának Jogi és Közigazgatási Osztálya munkatársat keres. Beadtam a jelentkezésemet, és felvettek. Felszámoltam majdnem harmincéves praxisomat. Azóta jogászként dolgozom ott. Így vagyok most igazán a helyemen minden tekintetben.