Böngészem az utókövetési adatokat: azok közül, akik végigcsinálják Ráckeresztúron az egyéves terápiát, átlagosan nyolcvanhárom százalék tartósan józanul, azaz drogmentesen él. Van, aki nem hivatalosan is visszajelez?

Most hétvégén is volt ilyen. Mentem egy vidéki város utcáján, kihajtott mellettem egy mikrobusz a benzinkútról, és rám kiabáltak az ablakából: „Eszter!” Válaszoltam: „Szia!” Nem ismertem föl az illetőt abból az ezerből, aki a kliensünk volt valaha, de éreztem, hogy közülük való. Valamit nagyon tudatni akart, de dudáltak rá hátulról. Mutatta, mindjárt fölhív, úgy is lett. A telefonban bemutatkozott, ekkor rögtön tudtam, ki ő, tíz éve súlyos szerfüggő hajléktalan fiatalként állított be hozzánk. Mondta, itt dolgozik a közeli kávézóban, nézzem meg, milyen szép hely, már szólt is a kollégájának, hogy egy cappuccinóval várjon. Bementem, a cappuccinót nem fogadtam el, mert csak reggel iszom kávét. Nem kérdeztem utána, milyen beosztása van ott, de a fő üzenetet megértettem: szépen dolgozik, autót vezet és józan.