Nemrégiben a hat Kárpát-medencei református teológia intézményi, illetve kollégiumi lelkészeivel vehettem részt egy műhelykonferencián a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem vendéglátásában. Tanácskozásunk egyik fő témája a leendő lelkipásztorok hitének erősödése, fejlődése volt a teológia évei alatt. Szükségességét alátámasztja a teológushallgatók körében végzett tavalyi felmérés, amelyből látszik: kell hogy legyen valaki, aki kifejezetten az elmélyülésben tud nekik segíteni. Akár lelki vezetőként, akár mentorként, egy-egy közös beszélgetés, Igére figyelés, imádság révén. A lényeg, hogy legyen a teológushallgatónak embere, aki ezen az úton – hosszabb vagy rövidebb ideig – kíséri. Ez az ember, a Krisztusban testvér odalép a másik mellé, és vele megy egy darabig. Elsegíti a következő mérföldkőig, átsegíti az előtte álló nehézségen, mellette van egy-egy lépcsőfoknál.

De nincs ez másként az egyszerű hívő emberrel sem, aki a hit útján, az élet zarándoklatán halad. Útitársakra, szövetségesekre van szükségünk. Ugyanis Isten küldetést bízott rád, feladatot jelölt ki számodra, konkrét szerepre szánt. Kedves Testvérem, te kivel vagy szövetségben? Nem valami ellen szövetkezve, nem valami öncélú dologért, hanem szövetségben az Isten által neked rendelt küldetésben. Ki van veled?