A fél világirodalom és majdnem az egész filmipar megélhetését biztosítja az utóbbi két-háromszáz évben az az üzenet, hogy szeretetet – pláne a szerelmet – nem lehet erőltetni. Ha, úgymond, jön az érzés, hagyd, hogy elkapjon, úgysem tudsz ellenállni. Erősebb nálad, hagyd hát, hogy az uraljon téged, és boldog leszel. Mindegy, hogy házas vagy-e, ha jön a szerelem valaki mással, akkor éld meg. Mindegy, hogy kihez vonzanak érzelmek, férfihoz, nőhöz vagy más egyébhez, a lényeg, hogy élvezd.

„A virágnak megtiltani nem lehet / hogy ne nyíljék, ha jő a szép kikelet” – írja, egyébként helyesen, romantikus és a természet világában is otthonosan mozgó költőnk. A folytatásban azonban téved. A lyány nem kikelet, a szeretet meg végképp nem virág. Hát akkor mi? Vigyázat, most illúzióromboló leszek! Szerintem a szeretet fáradsággal, néha izzadsággal elért állóképesség. Napi, rendszeres tréninggel fenntartott életforma. Következetesen végigvitt edzésterv. A romantika szeretetfogalma ezzel szemben megfoghatatlan, uralhatatlan lila köd. Kiszámíthatatlan, olykor halálos transzállapot. Kábítószer, amely az „ennyi jár neked” és a „megérdemled” hazug jelszavával függést okoz, és az önzés és ösztönlét állapotában tart. Hogy ez nem hangzik valami romantikusan? Az lehet. De jelentkezzen, akinek az életében a romantikából bármikor is örök boldogság és élet fakadt! Abból ugyanis legfeljebb másfél-két órányi öröm jön ki, amely addig tart, ameddig a film vagy a lányregény.

Akik jártasok a biológiában, tudják, hogy a szív nem érzés, nem lélek, nem hullám. Hanem tiszta izomszövet. Amely rendszeres, kemény munkával tartja életben a szervezetet. Amely dolgozik, ha esik, ha fúj, ha jólesik, ha nem. A szeretetet is napi edzéssel kell fenntartani. Egy nap sem maradhat ki. Bemelegítésnek ajánlható a bibliaolvasás, majd intenzív ima a szeretettekért. Utána emlékeztető gyakorlatnak napi két-három rágondolás, esetleg telefonhívás és jó cselekedet, ajándék. Ráadásnak jöhet egy kis romantika, simogatás, ölelés és a többi testgyakorlás…

Jézus mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből” – azaz teljes izomból. És persze: „Szeresd felebarátodat...” Lehet ezt parancsba adni? Nagyon úgy tűnik, mert ő megtette. Márpedig ő ért hozzá, hiszen ő maga a szeretet. Szóval nincs mese, nincs romantika. Hanem kemény, mindennapos munka van. Na de ha már nincs kedvem hozzá? Ha változnak az érzelmek, más érzések jönnek? Akkor kell nekiállni a legjobban! Fogat összeszorítani, izmot megfeszíteni, és szeretni erőből. Majd elmúlik a másik. A bűnbe hívó érzelmet pedig határozott mozdulattal kitépni a szívből.

Majd begyógyul, hiszen színhúsból van.

Aki képes ilyen holtpontokon túljutni, az lesz ellenálló a kísértésekkel szemben.

Hogy lehet-e izomból szeretni?

Csak abból lehet.

Szívizomból.