Volt vallásosság a családjában?

Egy református faluban, Tabajdon cseperedtem, ahol tradícióból mindenki járt templomba. Ráadásul édesapám a gyülekezet kántora volt. De ha véget ért az istentisztelet, fölpattantam a bringára, siettem futballozni… Ezzel már a serdülő éveimre utaltam, mert az általános iskola után ugyan fölkerültem Budapestre, de a hétvégéket a szülőfalumban töltöttem.

Miért került a fővárosba?

Ötvenkilencet írtunk akkor, a téeszesítés második hulláma tartott. Sok vidéki fiatalnak nem volt lehetősége helyben munkahelyet találni, a környező városokba mentek el tanulni. Középiskolába viszont nem vehettek fel minket, csak ipari iskolába. Én a műszerészszakmát tanultam ki. 1970-ben aztán összeházasodtam egy tabajdi lánnyal, akinek öt évig udvaroltam, és nagyon szerettük egymást. Nagytétényben éltünk.

A házasság volt előbb vagy a megtérés?

Az előbbi. Eltelt a házasságban már tizenhárom-tizennégy év, addigra sajnos állandósultak a veszekedések. A Sátán mindig bedobott valamit közénk, például a féltékenységet, a pénzbeosztást. Még csak két lánygyermekünk volt; láthatóan megviselték őket a családi feszültségek.

Mi hozott változást?

1983 körül elhívtak minket egy tabajdi evangelizációra. A Salétrom utcai gyülekezet nevezetes presbitere, néhai Kálmán Béla bácsi szolgált, akit sokszor hívtak lelkészek ilyen alkalmak tartására, mert hiteles volt, élő hitre tudott vezetni sokakat, bár nem volt képzett teológus. Látva bennünk a szomjúságot, fölkarolt és hívott minket magával az általa máshol tartott evangelizációkra. Az Ige átformált minket. Béla bácsi megértette velünk, hogy ha nincs Krisztusunk, a kárhozatban ragadunk. Előbb a feleségem jutott hitre. Először csak irigykedtem rá, hogy előbbre tart, megszégyenültem magam előtt, hogy én ugyan veszekednék tovább, de az újjászületett feleségemmel már nem lehet veszekedni. De aztán az Úr rajtam is könyörült, fokról fokra én is kész lettem elfogadni a kegyelmet. Jöttek az igemegértések. Egyszer csak azt vettem észre, lehetséges, hogy ne kapjam fel a vizet. Persze segítséggel, mert Pál apostol szerint a „hit pajzsa” az, amellyel „a gonosz minden tüzes nyilát kiolthatjátok”.

Más jó változások is történtek?

Például az, hogy a gyermekeink felfigyeltek a közöttünk helyreállt békességre, és kíváncsiak lettek arra a Jézus Krisztusra, aki ekkora változást hozott a szüleik életében. Hitre is jutottak hamarosan. Mi pedig elfogadtuk a többi gyermekünk érkezését. Mind a hatan felnőttek már, és úgy tapasztaljuk, hitben járnak valamennyien.

Gyülekezet, munkahely?

A nagytétényi gyülekezetnek egészen mostanáig voltam a presbitere, korábban pénztárosa, később gondnoka. Évtizedekkel ezelőtt nagy szakadások voltak nálunk. Mivel egyik pártoskodó csoporthoz sem csatlakoztam kizárólagosan, mindenfelől támadásokat kaptam. Később is sokszor egyedül maradtam viszálykodó presbiteri gyűléseken, ahol a békességre és Isten Igéjére igyekeztem irányítani a testvérek figyelmét. Az Úr végül békességgel ajándékozott meg bennünket. Egy ipari szövetkezet élén hosszabb ideig állhattam, az Úr a megoldhatatlannak látszó problémákat is mindig elrendezte. Nyugdíjasként pedig családi gazdálkodó lettem: a kárpótlással visszakapott tabajdi földjeinken. Kaptam hozzá fizikai képességet és szellemieket, hogy mindezt megtehessem, soli Deo gloria!

Hogyan alakult az istenkapcsolata és a házassága idősebb korában?

Nagyon szerettem a szőlővel, a gyümölcsössel foglalkozni, de Isten rávezetett, hogy végül el tudjam engedni. Nem mintha nehézséget okozott volna, de a feleségemet segítettem két éven keresztül egy sok szenvedéssel jelentkező betegségében és a felgyógyulásban, ami két csípőprotézis-műtét után meg is történt. Milyen jó, ha megadatik, hogy idősebb korban is szolgálhatja az egyik házastárs a másikat szeretettel! Ráadásul korábban ő szolgált engem és gyermekeinket ugyanolyan odaadással, évtizedeken át. Ha éjszaka fölébredek, gyakran gondolkodom azon, mennyi mindenben megsegített az Úr.