Egy uralkodótól általában nem azt várjuk, hogy egyszerű teherhordó állaton mutatkozzon vagy vonuljon el az őt ünneplő tömeg előtt. Pedig Jézus pontosan ezt tette. Előre akkor még szinte senki sem láthatta, hogy jeruzsálemi bevonulása virágvasárnapon azoknak a végső eseményeknek a kezdete, amelyek kereszthalálához és feltámadásához vezettek. A felszínen minden rendben levőnek, sőt diadalmasnak látszott. A városban lévő sokaság hozsánnával dicsérte. Jézus király – mondták – megérkezett, hogy elfoglalja trónját. Megdobogtatta a szívüket a reményteljes várakozás, és hitték, a régóta várt Messiás valóban ez a názáreti Jézus, ez a galileai.

János evangéliuma részletesen beszámol az ünneplő tömegről, amely valójában három, egészen különböző embercsoportból tevődött össze. Egyrészt a páskaünnepre utazókból, akiknek száma a becslések szerint meghaladta a több százezret. Jeruzsálem mai mércével mérve valójában kisváros volt, ennélfogva zsúfolásig megtelt látogatókkal. Ilyen zarándok lehetett korábban a tizenkét éves Jézus, aki szüleivel érkezett az ünnepre, és három napon át a templomban beszélgetett az írástudókkal, okos kérdéseivel és válaszaival lenyűgözve tanítókból álló hallgatóságát.