Egyik korcsolyás lábfejét a jégpálya palánkjára emeli, és ahhoz hajlítgatja karjait, felsőtestét a fekete ruhás, karcsú fiú. Kinézetre tizenhat, valójában már tizenkilenc éves. Az FTC sátras jégpályáján nyújt, melegít a többiekkel. Pár pillanat múlva már siklik a jégen, újabb és újabb ugrást mutat be, vagy pózokat formál. Elkezdődött a Magyar Speciális Olimpia Szövetség heti műkorcsolyaedzése.

Sosem szerettem túlzottan műkorcsolyázást nézni, kicsit kimódoltnak, finomkodónak, hatásvadásznak éreztem a látványt. Nándit szemmel követve azonban feledem az előítéletet. Elbűvölten mosolygok a jeleneten, ahogy egy forgáselem távoli bemutatása után a fotósunk elé csúszik, egyik lábán guggolva, a hátra tolt másikkal pedig fékezve. – Angyalka a neve ennek a gyakorlatnak – hallom a srác még mindig gyermekien magas hangján.