Havas Gábor és Kulifay Albert A Soli Deo Gloria szövetség története című tanulmányukban felidézik: az SDG 1921-es megalakulása nem volt előzmény nélküli, Sárospatakon már 1909-ben elhatározták a Magyar Keresztyén Diákmozgalom létrehozását. A második világháború után a budapesti teológiai diákok kezdtek el olyan új szövetség alapításán gondolkodni, amely szoros bibliai közelségben marad, és az ország valamennyi teológiáját felöleli. (Forrás: Havas Gábor és Kulifay Albert: A Soli Deo Gloria szövetség története, valamint Erdős Kristóf: Soli Deo Gloria Református Diákszövetség.)

KILITI NYÁR

„Te pedig a munkának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze” – hívogatta a Pál apostoli idézettel 1921 júniusában a négy református egyházkerület teológiai akadémiai hallgatóit a Somogykilitibe szervezett teológuskonferencia. Ott terjesztette elő az akkor huszonegy éves Töltéssy Zoltán a kizárólag református, kálvinista alapú diákszövetség megalakítását, egyúttal ismertette programját is. Az új egyesület nevének az egyik fontos reformátori hittételt választották: „Soli Deo gloria”, azaz „Egyedül Istené a dicsőség”. Egy évvel később a Sárospatak melletti falvak adtak otthont a frissen alakult társulás táborának, a következő esztendőben pedig a bibliafordító Károli Gáspár egykori szolgálati helyén, Göncön tartottak nyári tábort. Akkor kezdett formát ölteni az őket jellemző tábori struktúra: Töltéssy Zoltán javaslatára kiscsoportos bibliatanulmányozás, beszélgetések és közös imádkozás egészítette ki a plenáris előadásokat.