Ha szupererőt lehetne választani, akkor a gondolatolvasás lenne a vágyam. Repülni jó, erősnek lenni biztos klassz, de nem nagyon érezném jól magam az erőfitogtatásban. Viszont sok olyan ember mellett utazom, sok olyan arcot látok az utcán, akik kíváncsivá tesznek.

Gondterhelt homlokráncolás az ötvenes nő arcán, viháncoló tini nevetése a telefonjába mind-mind olyan történet, amelybe szívesen belelátnék. De minden évben ilyenkor, virágvasárnap körül még inkább megkívánom ezt a szupererőt. Annyira szeretném tudni, mi történik a Megváltóban! A szamár léptei, a közeledés mit adtak neki? A közelgő vég félelmét? A küszöbön álló megváltásunk örömét? Egyszerre? Imádkozott ott, a pálmaágak és kiáltozás között?

Jézus megkísértését és a Gecsemáné-kerti tusakodását egy-egy jól körülhatárolható történetnek látjuk térben és időben.