Itt a tavasz, előbújnak az illatos virágok. Először a hóvirág dugta ki a földből fehér kis fejecskéjét, azután a lila, sárga, fehér krókuszok lepik el a kertet. A jobbra forduló idővel megjelentek a sárga nárciszok, a fehér csillagvirágok és az illatos jácintok. Végül a színpompás tulipánok is kinyíltak.

És itt van az egyik legkedvesebb ünnepünk, a virágvasárnap. Ezen a napon azt ünnepeljük, hogy húsvét előtt egy héttel Jézus bevonult a tanítványaival Jeruzsálembe. Régen tavaszi virágokkal dísztették fel ilyenkor a templomokat, innen az ünnep neve. Azt gondolhatnánk, biztosan Jézus bevonulásakor is virágokat szórtak a lába elé. Csakhogy ez nem így volt. Pedig Izráelben is nyílt a nárcisz, a liliom és még sokféle virág a mezőn, de akkoriban másként ünnepeltek.

Jézus tudta, hogy Jeruzsálem népe nagyon várja őt. Azt is tudta, hogy erre a napra emlékezni fognak, míg világ a világ. Ezért ő maga is megadta a módját a Jeruzsálembe való bevonulásának. Amikor közeledtek a városhoz, és az Olajfák hegyéhez értek, Jézus előreküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik:

– Menjetek az előttetek lévő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.

A tanítványok Jézusra néztek. Először nem igazán értették, miért kér ilyet tőlük a Mester. Azután eszükbe jutott, hogy bizony a királyok is szamárháton lovagoltak be Jeruzsálembe. Úgyhogy elmentek, és tényleg minden úgy történt, ahogy Jézus mondta. Odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig felült rá.

Jézust már nagyon várták Jeruzsálem lakói. Egész tömeg várakozott rá, és valóban úgy fogadták, mint valami királyt. Akkoriban nem vörös szőnyeget helyeztek a tekintélyes vendég lába elé, hanem sokkal nagyobb áldozatot hoztak: a felsőruhájukat terítették le a király előtt, ami azért volt nagy szó, mert sokaknak csak egyetlenegy ruhája volt, persze az alsón kívül. Az öröm jeleként sem virágokat hintettek az érkezőre, hanem lombos ágakat meg pálmaágakat vagdaltak a fákról, és azokat szórták az útra. A sokaság így kiáltozott körülötte: – Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!

Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették egymástól az emberek:

– Kicsoda ez?

De a tömegben már sokan ismerték Jézust, hiszen volt, akit meggyógyított, mások látták valamelyik csodatételét vagy hallották prédikálni. Úgyhogy gyorsan válaszoltak is a kérdezősködőknek:

– Ő Jézus, a galileai Názáretből való próféta (Mt 21,1–11). Volt, aki csak meghúzta a vállát, hiszen akkoriban sokan kiáltották ki magukat prófétának. De akik találkoztak Jézussal, tudták, hogy ő Isten küldötte. Azt viszont nem is sejtették, hogy milyen sors vár rá az elkövetkező napokban.