Bár jól ismerjük égi útitársunk, a hold változékony természetét, járásának állandóságában teljességgel megbízhatunk. Fázisait percre pontosan váltja, s ehhez igazodik a várva várt tavaszi napéjegyenlőség órája is. A húsvét ünnepét tehát most is elrendelt idejében várjuk, hogy református hitünk erősítése végett ismét átélhessük a feltámadás misztériumát, s magunkénak érezhessük a térségünk pokoli tartományaiból kivezető reményt. Legjelentősebb keresztyén ünnepünk lényegével, a feltámadás csodájával szemben emberi értelmünk csak dadog, érthető szava itt egyedül a hitnek lehet. De Jézus életének minden egyes epizódja ezért történik, mozaikként egyre teljesedve ezt a csodát készíti elő.

Mi nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát, ő azonban pontosan tudta, s ennek ellenére úgy vonult be Jeruzsálembe, mintha a hozsánna és a derű örökké tartana. De figyeljünk a virágvasárnap örömében szereplő szamárra is. Szolgálatra készen hátát adta most is, miközben a jeruzsálemi tömeg a közeli királyság ígéretével ünnepelte mesterét. Ki ne fogadná el, hogy Jézus napja delelőjére érkezett? Ám ahol a nap világít, ott árnyéknak is lennie kell, s ezek rejtekében felemelte fejét az ármány, szereplői újraírták a régi tervet.

...