– A nő épít, szépít és gyógyít, manapság leginkább a gyógyításra van szükségünk – hangzik el a telefonban Gergelyfi Györgytől aznap, amikor meglátogatjuk az emődi gyülekezetet. Kissé magasra teszi a mércét a lelkipásztor! De jólesnek a szavai. Emőd mint helymeghatározó pont Anonymus Gesta Hungarorumában, azaz A magyarok cselekedetei című művében tűnik fel először. A legrégebbi birtokadat még 1281-ből való.

A településnek hamarabb volt református iskolája, mint katolikus, az előbbi a XVI. században, az utóbbi pedig 1769-ben létesült. Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyébe érkeztünk, rákanyarodunk a honfoglalás kori településre vezető útra, jelenleg ötezernél valamivel kevesebb lélek él itt. Az 1811-ben épült református templom ha nem is a falu, de az utca közepén magasodik egy „Y” kereszteződésben. Dél van, nemzeti dallamot hoz a szél a közhangszóróból. A lelkipásztor rövid igei gondolattal köszönt bennünket. Áhítatában Debóra személyét és a mai nők szerepét állítja párhuzamba. Sárga nárcisz az asztalon, tavaszi hangulat a szobában. Elsőként Gaál János főgondnokot ismerjük meg közelebbről.