Húsvét ünnepe számomra nem csupán egy történelmi esemény emlékezete, sokkal több annál: mélyen személyes és spirituális tapasztalat, amely megújulást és reményt hoz az életembe. Nagymamám Álmosdon élt, első vallási élményem is hozzá, a helyi templomhoz és a gyerekkori húsvétokhoz kötődik. De csak felnőtt fejjel értettem meg azt a mély és elgondolkodtató üzenetet, amelyet a húsvét hordoz.

Ez az ünnep erősen emlékeztet arra, hogy Jézus bűnein k ért halt meg a kereszten, helyettünk hozva áldozatot. Nagypéntek sötétsége után azonban a feltámadás csodája következik. Ez az üzenet: a megváltás és a feltámadás ígérete rendkívül erős forrása hitnek és reménynek, különösen nehéz időkben. Személyes életemben többször is megéltem „hétköznapi feltámadásokat”, amikor valamilyen megpróbáltatás, vereség után újra talpra álltam. Legyen szó a mentőápolóként átélt próbatételekről, intenzív osztályos orvosi pályámról, főigazgatói feladataim nehézségeiről, a koronavírus-járvány alatti lehetetlen, mégis sikeres küzdelemről, vagy éppen a mindennapi élet terheiről, gyakran éreztem Jézus jelenlétét és támogatását ezekben a helyzetekben: segítve, hogy túljussak a nehézségeken, erőt adva a megújuláshoz. Intenzíves orvosként többször is tapasztaltam azt, amit hétköznapi feltámadásnak nevezünk.