„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,9–10)

A KRISZTUS ERŐTLENSÉGÉVEL MEGELÉGEDŐ ATYA

Nagyszombaton nem csak temető, sziklasír, csend, kenetkészítés és emberkezek vannak, mindezeket megelőzi, hogy ezen a napon Jézus az erős Isten hatalmas kezébe került (vö. Lk 23,46), ahol a legjobb helyen volt. Nem vén, erőtlen és bizonytalan kézbe, hanem világteremtő, emberalkotó, szabadító, sorsfordító és biztonságot adó karokba. Az Atya odatartotta a kezét, és elfogadta a megváltó Krisztus engesztelő halálát. A kereszten szenvedő Fiú az erőtlensége által ért célhoz. Jézus „elvégeztetett” kiáltására is az volt az Atya válasza: „Elég neked az én kegyelmem...” Az Atya megelégedett a Fiú életáldozatával. Jézus Krisztus tökéletes kezessé vált, hogy az ember Éden óta felhalmozott bűneinek számláját kiegyenlítse. Egyedül ő tudta ezt megtenni, aki emberré lett az eltemettetéséig.