Kell-e még feltámadás?
Az Isten nélküli élet kísérletét végzi és éli a mai ember. Születéstől a halálig. Ennek lényege: hogyan lehet úgy leélni egy életet, hogy közben soha ne találkozzam az Istennel? Hogy a lelkem egész életem során ne kapjon semmilyen nem kívánt tartalmat tőle? Mert majd úgyis pótolom mással. És amúgy sem érek rá. Én vagyok a huszonegyedik század elfoglalt, pörgő embere. A búgócsigaember. Aki sietve éli az életét, ezért aztán mindig másutt szeretne lenni. Vagyis soha nem jó neki ott, ahol éppen van.
Az ünnepek világából és a kulturális öntudatból kezd kiveszni a keresztyénség, állapította meg egybehangzóan egy ferences szerzetes és egy református lelkész. És ez további kérdéseket vet fel. Akar-e még új életet, földi létezése utáni mennyei folytatást a mai ember? Akar-e ott lenni, aminek létezésében valójában nem is hisz?
Nyílik-e lelkében egy parányi ajtó Krisztus fogadására? Mire gondol húsvét nagyhetében és a feltámadás ünnepében az a család, amelynek lelke cseppet sem rezdül, még ilyenkor sem? És az ünnep, mint méltó keret, hoz-e valamilyen lelki tartalmat és igényt az ember számára ilyenkor a terített asztalon túl? Vagy már ugyanúgy eltűnt, eljelentéktelenedett számára a húsvét üzenete, mint az ünnephez társuló néphagyomány, a piros tojás, a locsolás és a többi, ehhez járuló népszokás?
Szóval kell-e még feltámadás a huszonegyedik századi embernek? Hol találja életét az ünnep? És hol a hétköznap? Abban a világkorszakban, amelyről ma egyértelműen úgy tűnik, hogy az nem a keresztyénség százada lesz. Legalábbis itt, Európában. De nem is az emberé. Akkor meg kié? Netán a mesterséges intelligenciáé? Patthelyzettel felérő csapdahelyzete ez az embernek, hiszen miközben „a gép forog”, utánoz, „teremt”, netán öntudatra ébred, addig az alkotó egyre jelentéktelenebb lesz. A tékozló fiú az üres moslékos vödör mellett magába száll és hazatér.
De vajon hová megy, hová mehet a mai ember? Hiszen ő már úgy nőtt fel, hogy soha nem is ismerte az Atyát. Apja, anyja kispórolta Istent az életéből. Ha hallott is róla, azt csak a káromkodás és gyűlölködő megfogalmazás kontextusában hallhatta. Ezért ő nem tudja, hogy kicsoda az Isten. Nem tudja, hogy ő lehetőség. Nem tudta ezt sem a világjárvány alatt, sem a háború kitörésekor, sem az energiaválság során, mint ahogy nem fogja tudni a soron következő világválság alatt sem. Ő soha nem hallott az Atya házáról, ahová haza lehetne menni. Ahol már hosszú ideje vár reá az, aki nem feledi őt. Akkor meg hová? Merre? Szóval kell-e még feltámadás a ma emberének, 2024 húsvétján? Fogas kérdés, nem egyszerű megválaszolni. Hiszem, hogy Isten mégis erre is választ ad. Akiben az ő Lelke munkálja az új élet, a feltámadás igényét, az rátalál. Talán éppen ezen az ünnepen.