Az Isten nélküli élet kísérletét végzi és éli a mai ember. Születéstől a halálig. Ennek lényege: hogyan lehet úgy leélni egy életet, hogy közben soha ne találkozzam az Istennel? Hogy a lelkem egész életem során ne kapjon semmilyen nem kívánt tartalmat tőle? Mert majd úgyis pótolom mással. És amúgy sem érek rá. Én vagyok a huszonegyedik század elfoglalt, pörgő embere. A búgócsigaember. Aki sietve éli az életét, ezért aztán mindig másutt szeretne lenni. Vagyis soha nem jó neki ott, ahol éppen van.

Az ünnepek világából és a kulturális öntudatból kezd kiveszni a keresztyénség, állapította meg egybehangzóan egy ferences szerzetes és egy református lelkész. És ez további kérdéseket vet fel. Akar-e még új életet, földi létezése utáni mennyei folytatást a mai ember? Akar-e ott lenni, aminek létezésében valójában nem is hisz?