Húsvétvasárnap reggel Teleki Gábor, a Genfi Magyar Protestáns Gyülekezet gondnoka kávét készít hármunknak. Igazi diakónus és – ősi családja nyomdokán – önzetlen patrónusa egyházának, a Genfben tanulni vágyó magyar nyelvű fiatalok támogatója és a marosvásárhelyi Teleki Téka gondviselője. Szóba kerül a reggeli ébredés – mint a feltámadás mindennapos előgyakorlata. Húsvét jelentőségére is rátérünk, közben megrakja illatos őrölt kávéval a főzőt.

Ahogy az egyházról beszélgetünk – a feltámadás titkának összefüggésében –, hamarosan sistereg, sípolva gőzölög a kotyogó, s csorog a fekete. Az Úr Jézus Krisztus feltámadásával együtt az új teremtés hajnala is kifakadt. „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” – olvassuk Pál apostolnál. Így tőle tudjuk, hogy az egyház immár a feltámadott Krisztus lelki testéből és Isten országának mennyei lelkületétől ébredt egy új világra. A régiek elmúltak, újjá lett minden. A gondnok kiporciózza a kávét, feleségének is felviszi az adagját. A gőzölgő nedű felpezsdít hosszú álmunkból, s ami hátramarad, az csak a zacc. A Krisztus által a pokol hevében desztillált minőségű ember új teremtés – az óember csak a hátramaradott zacc. A szentek, akik akár ismeretlenül is, dicsőségesen meggyőzték a testet és a világot, új teremtés – a főpapok, írástudók és farizeusok személyi kultusza csak a hátramaradt zacc.

...