„Kövess engem!” A közösségi médiumokban szinte mindennap többször kérnek bennünket, hogy amennyiben tetszett számunkra a látott, hallott, írott tartalom, kövessük az adott tartalomgyártó felületét. Ez is jól mutatja, milyen sokan versengenek azért, hogy az ember elkötelezett legyen valamilyen tartalom, ideológia, szellemiség vagy ügy iránt.

Heti bibliai szakaszaink sorában Jézus Krisztus, a feltámadott Úr ismét találkozik a tanítványokkal, és a Péter apostollal való beszélgetésének végén elhangzik a felszólítás: „Kövess engem!” (Jn 21,19). Háromszor kérdezi meg Jézus Pétertől: „Szeretsz-e engem?” (Jn 21,15–17), de a halálból feltámadt Krisztus végső felszólítása mégiscsak az, hogy az őt megtagadó tanítvány kövesse őt. Még akkor is így van ez, amikor Péter a szeretett tanítvánnyal kapcsolatosan kérdezi a Mestert: „Hát vele mi lesz?” (Jn 21,21). Jézus válasza kemény, de egyértelmű: „Mit tartozik rád? Te kövess engem!” (Jn 21,22). Különösen érdekes, hogy János evangéliumában ez a felszólítás szinte keretes szerkezetet alkot, hiszen Jézus az evangélium elején találkozik Fülöppel, aki ugyanabból a városból, Bétsaidából származott, mint András és Péter (vö. Jn 1,44), és akihez így szólt: „Kövess engem!” (Jn 1,43). Az evangélium végén pedig kétszer is mondja ugyanezt Péternek.

Ez a követésre való felszólítás azonban más, mint amit a világ diktál és kér. Ez nem szimpátiadöntés, nem ideig-óráig, hanem egész életen át tartó: követni azt a Krisztust, aki előre kijárta számunkra az utat, hiszen „hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett” (Zsid 4,15), engedte, hogy ártatlanul elfogják és keresztre feszítsék, megízlelte a halált, de harmadnapra feltámadt a halálból. Ez a Jézus kér ma is: „Kövess engem!” (Jn 21,22).