„Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt" (Mk 15,38)

Nagypéntek megváltásunk örömünnepe, amelyre Isten húsvétkor ütötte rá a pecsétet. A nagypénteki evangéliumot hirdeti az a tény is, hogy Jézus halálakor a templom kárpitja kettéhasadt, megnyílt.

Eddig nem akárki járulhatott Isten elé, csak az akkori zsidó pap és főpap.

Eddig nem akárki közeledhetett Istenhez, mostantól bárki megteheti ezt. Eddig nem akárhol lehetett imádni az Istent, csak a jeruzsálemi templomban, mostantól bárhol. Elsősorban ott van templom, ahol lélekben és igazságban imádják az Istent (Jn 4,23), ahol az Isten Igéjére, üzenetére vágyva, a sákramentumokban részesedve, majd az élet istentiszteletét a világban is megélve, a testvérek összegyűlnek. Kálvin is ezeket nevezte az igaz egyház ismertetőjeleinek: az Ige hirdetését, a sákramentumok kiszolgáltatását és a szeretetszolgálatot, vagyis egymás segítő szeretetét.