Ti szoktatok sétálni? Mondjuk istentisztelet után, vagy oviból, suliból hazafelé jövet? Esetleg kirándulni is szoktatok a családdal? Nagyokat gyalogolni hegyeken-völgyeken át? Jézus korában is sokat sétáltak az emberek, pontosabban gyalogoltak, mert akkoriban még nem létezett tömegközlekedés, autó sem volt, sőt motor vagy bicikli sem. Így jobbára gyalog jártak az emberek, meg öszvéren, szamárháton. Gyalog indult útnak két tanítvány is, akik húsvét után egy Emmaus nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől néhány óra járásnyira volt. De igazság szerint elég lassan haladtak, mert nagyon szomorúak voltak. Nem igazán értették, hogy mi történt az előző napokban.

Kleopás és barátja Jézus tanítványai közé tartozott. Igaz, hogy nem a kiválasztottak, a tizenkettő közé, akik követték a Mester minden lépését, de ők is ott voltak a fontosabb eseményeknél. Látták Jézust, ahogy megsokasítja a kenyeret és a halat, ahogy megvendégel ötezer embert. Látták, hogy betegeket gyógyít meg, halottakat támaszt fel. Hallották, ahogy Isten országáról beszél. Biztosak voltak benne, hogy nagy próféta, Isten küldötte. És ki tudja? Még az is lehet, hogy megszabadítja a rómaiaktól Izráel népét. Most viszont… nem igazán így néz ki a dolog, hiszen Jézust elfogták, és keresztre feszítették, mint valami bűnözőt.

– De az asszonyok azt mondták, hogy feltámadt… – szólalt meg végül Kleopás barátja.

– Ugyan! – legyintett Kleopás. – Ki hallott már ilyet? Ez csak valami ostoba, asszonyi beszéd.

Miközben így szóltak, melléjük szegődött egy férfi, és megkérdezte:

– Miről beszélgettek egymással útközben?

A két tanítvány szomorúan állt meg. Csodálkozva néztek az idegenre. Végül Kleopás szólalt meg:

– Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?

– Miért, mi történt? – kérdezte az tőlük.

Ők pedig nagy bánatosan elmesélték, hogyan halt meg Jézus.

– Keresztre feszítették, mint egy bűnözőt – panaszkodott Kleopás. – Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét. Eljöttek, és azt beszélték, hogy angyalok jelenését látták, akik azt hirdették, hogy Jézus él – mondta, de látszott, hogy nem hisz az egészben.

– Ó, ti balgák! – szólt az idegen. – Hát nem hisztek a prófétáknak? Hiszen már rég megírták, hogy mindezeket el kell szenvednie a Krisztusnak.

És beszélt, és tanította őket egészen addig, amíg Emmausba értek. Kleopásék szinte itták minden szavát. A szívük repesett az örömtől. De csak akkor ismerték fel Jézust, amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük (Lk 24,13–31).