Ezek azok az utcák, amelyekben fényes nappal se nagyon andalogj. Az utcák, ahol kóros mozdulatlansággal posztoló vagy felpörgötten autóba ugráló fiatalokat egyaránt látsz, romos házfalak, málló kapuk előtt. Ahol cikázó szemű dílerek várakoznak a sarkon, miközben egy-egy lovas kocsi lommal és törmelékkel robog, hogy terhével elárassza a már nemcsak lakatlanná, hanem lakhatatlanná is vált házak kerítéstől megfosztott udvarát.

KÉS VILLAN A MEZEI UTCÁBAN

Három olyan része van Kecskemétnek, amely mágnesként vonzza magához a mélyszegénységet, a kábítószerezést, a nepperkedést, a prostitúciót és az erőszakos bűncselekményeket. Az egyik ilyen pokoli utcatömböt, a legnagyobb kecskeméti szegregátumot járom, közel a belvároshoz. Idegen szemnek legriasztóbb a Kórház, az Epreskert, a Zöldfa, a Zsinór, a Dankó vagy éppen a Mezei utca. A híradások szerint napokkal ezelőtt az utóbbiban történt késeléses gyilkosság, húszas évei legelején járó két fiatal között.

Nem éppen megváltói vér csurgott kevéssel az idei nagypéntek előtt. A bűnügyi tragédia még nincs kellően feltárva, mindenesetre az egyik ütött, a másik szúrt. A járókelők úgy tudják, az eset bizony követelt pénzről és drogról szólt. A lehangoló környékkel való első ismerkedés után a szegregátum peremén található Műkerti sétányra térek, hogy fölkeressek ott – egy kocsmát? Nem egészen…

A Kecskeméti Református Egyházközség Hajnalcsillag Tanodájához csöngetek be, amelynek épülete egykor kocsmaként szolgált ugyan, de fél évtizede megvette a gyülekezet. Kapóra jött a diakóniai felelősségüket komolyan vevő reformátusoknak az ivó bezárásával adódó vételi lehetőség. Akkoriban – 2019-ben – újult meg a felekezet tanodahálózata, összhangban azzal, hogy törvénybe foglaltan gyermekjóléti alapszolgáltatássá vált Magyarországon az esélynövelést célzó tanodák és a Biztos Kezdet Gyerekházak intézménye. A város gyülekezetének már 2014- ben megszületett a cigánymissziója. Játszóházat is működtettek a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek, a Svájci Protestáns Segélyszervezet (HEKS) támogatásával, a szóban forgó szegregátum mélyén. De a növekedés szükséglete magával hozta a tanoda alapításának igényét. A kecskemétiek a Magyar Református Szeretetszolgálatra ruházták a fenntartói jogokat, ám a tanoda működésének kulcsemberei helybeli reformátusok, és a gyülekezet jelentős összeggel egészíti ki a működtetés költségeit.

ERŐS GYÜLEKEZET A TANODA MÖGÖTT

– Fontos, hogy egy ilyen, nem normatív finanszírozású intézmény mögött lelki és anyagi értelemben egyaránt erős közösség is álljon – jegyzi meg Kabai Virág, a kecskeméti egyházközség diakóniai igazgatója.

– Így tudunk minőségi munkát végezni ezekért a gyerekekért és halmozottan hátrányos helyzetű családjaikért. Az egész várost lefedő, nagy gyülekezetnek az a küldetése, hogy elvigye a helyben élőkhöz Krisztus szeretetét. A szegregátumok lakosai iránt is elkötelezettek vagyunk. Ráadásul nekünk is szükségünk van arra, hogy odaforduljunk nem átlagos élethelyzetű, nagy nehézségekben élő emberekhez. Ez megpezsdíti a hitünket, aminek cselekedetekben, együtt munkálkodásban is ki kell fejeződnie. Krisztus sem válogat, hogy ki a mi felebarátunk!

Simonné Bakó Mária, az egyházközség diakóniai bizottságának elnöke segít további példákat hozni arra, hogy a közösség mennyire magáénak érzi ezt a szolgálatot és intézményt. Az épületet gyülekezeti tagok újíttatták fel. A presbitérium rendszeresen beszámolót kap a tanoda keretei között folyó diakóniai és missziós munkáról. Minden hónapban más-más presbiter hoz tortát a tanodás szülinaposoknak. Időről időre műsort adnak ezek a gyermekek a templomban, az első tanodás nemzedékből már sokan konfirmáltak, illetve középiskolába kerültek.

E bemutatkozó szavak után egy amilyen rokonszenves, olyan gondterheltnek látszó roma asszonnyal, Rebekával és legkisebbik, kilencéves lányával, Dzseniferrel találkozom a tanodában. Pont az imént bejárt Kórház utca környéki gettóban laknak, beleértve mind a tíz (!) gyermeket, akik egyazon élettárstól születtek. Rebeka két felnőtt lánya részéről egy-egy további gyerek is velük él, azok apukái viszont nem. – Az élettársak már különmentek, pedig szép lány mind a kettő – sóhajt az édesanya. – De hát nem jók voltak, nem tudták őket megbecsülni...