Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Kun Mária nyugalmazott református lelkész osztja meg velünk gondolatait.

Egy régi graffiti szerint a válasz Jézus. De mi a kérdés? Ezeket keressük, és bőven találunk, felekezettől függetlenül. Talán egyszer a legfontosabbra is rálelünk – véli Farkas Attila szobrászművész, akinek rendhagyó tárlata gyülekezetében, Szóládon debütál.

A húsvét a hívő embert egész életében meghatározó tényező. De nem is az a pár nap a maga kulturális csomagjával, szokásaival, színeivel és formáival. Nem. Az, akit ünneplünk. Jézus él. És közöm van hozzá. A hétköznapjaimban. Mi hozok át? Hát őt, Jézust. Hogy ő van, velünk és jelen van, nemcsak az ünnepi dicséretben, hanem a hétköznapomban éppúgy.

Ha a változás során figyelmen kívül hagyjuk a problémákat, válsággá terebélyesednek. Hogyan viselkedjünk egyházként a válságok és változások sűrűjében? Esztergály Előd, a Csömöri Református Egyházközség lelkipásztora arra vállalkozott, hogy az egyházközségeket sújtó krízishelyzetek kezelésében, elemzésében, sőt megoldásában segítséget nyújtson.

A brandünk lényege, hogy kiváló intellektuális minőséggel, hiteles érvekkel alátámasztva, egyszersmind közérthetően, korszerűen képviseljük az örök értékeket. Időszerű kulturális és társadalmi próbatételekkel kapcsolatban nyújtunk működőképes keresztyén alternatívát – mondja az Axióma Központról Földi-Kovács Andrea igazgató.

... nagy témája az egység mint vágyott állapot, isteni kínálat, amelyet egyedül a Szentlélek teremthet meg közöttünk csodaajándékként. Bizony, távol vagyunk tőle. Ítélkezés, gyűlölködés és háborúskodás, széthúzás, pártoskodás és viszálykodás pusztítja közösségeinket. Az egység és békesség, amelyre vágyunk családban, egyházban, nemzetben, Jézus Krisztusban valósul meg.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. Ebben a belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Pap Ferenc írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.

Azt is tisztáznunk kell, mi a célja a konfirmációnak: hagyomány, és azért „kell”, mert a nagymama és az anyuka is ezt akarja? Hitvalló egyház vagy népegyház vagyunk e kérdésben? Ha hitvallók, tartsuk magunkat a kereszteléskor tett fogadalomhoz, hogy a konfirmáló önmagától tegyen tanúbizonyságot a hitéről – véli Ablonczy Áron, a Zsinati Hivatal Ifjúsági Osztályának vezetője.

Mindig fontos volt Golub Ivánnak – negyvenöt esztendeje dolgozik a Schweitzer Albert Református Szeretetotthonban orvosként –, hogy a személyi betegvizsgálat és tájékoztatás mellett nem csak elrendeli a vizsgálatokat, végig is kíséri a pácienseket e folyamatokon hetente, testi-lelki értelemben. Ez olyan kapcsolatteremtő funkció, amely túlmutat a szigorú értelemben vett orvosláson.

„Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni. De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken” (Károli-fordítás, 1Kor 14,18–19). Ez voltaképpen intés a költői önmérsékletre, a nem agyonszerepelt életre is, amely Aranytól Pilinszkyig sok hívő poétát jellemez.

A padokon összeverődött fiatalok kezében ott a teló. Nem beszélgetnek, nem ugratják egymást, sőt zenét sem hallgatnak, csak gyorsan pörgetik a képernyőt. Együtt vannak, mégis külön, más-más társaságban. Hirtelen úgy érzem magam, mint aki film forgatásba csöppent: a jelenet az lehet, hogy mindenkinek nyomkodnia kell a telefont, különben az lemerül, és életüket vesztik.

A tízezres lélekszámú, Győr-Moson-Sopron vármegyei Csornán új színként, ám egyre határozottabb hanggal vannak jelen a reformátusok. Szórványból missziói egyházközséggé vált az eklézsia. Már van látványtervük az álmodott gyülekezeti központról, és a telek is adott. Többfunkciós térről gondolkodnak, amely méltó otthon az istentiszteletnek, valamint a gyermekfoglalkozásoknak, kiscsoportoknak is alkalmas helyszín.

Észrevettem, hogy a gyertyatartó szárának fő ékessége egy finoman kanyargó íriszminta. Ezzel el is dőlt, hogy megvesszük ezt a ritka szépségű „fényhozót”. Éppen az íriszek miatt, legközelebbi, 1982-ben meghalt, nagyenyedi születésű költő barátom, Jékely Zoltán tiszteletére.

Azt szokták mondani tréfásan: nincs régebbi dolog, mint a tegnapi újság. Azonban a régi újságok, különösen a református sajtóorgánumok, kiadványok számos olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek ma is érvényesek, tanulságosak és jövőbe mutatóak. E rovatban ilyen időtálló elmélkedésekből idézünk. Ezzel a régi értékeket őrizzük, és a hagyományokat ápoljuk.

Akinél jó földbe hullik a mag, az hallja és érti az Igét, és termést hoz: ki százannyit., ki hatvanannyit, ki harmincannyit. Mint ahogy a te kiskertedbe elvetett mag is bő termést hoz, ha jól gondozod. Sokszorosát termi egyetlen mag is, amit elültettél. De ehhez sok-sok munkára van szükség, és Istentől áldott, jó időre.

– Van előnye a kis közösségnek: az emberek közvetlenebbek egymással, és a családias létszámnak köszönhetően lehetőségem nyílik személyesen is foglalkozni a gyülekezeti tagokkal. Amikor elbiciklizem a postára, útközben jó néhányukkal szóba elegyedem. Néha egy-egy gyors bevásárlásból lelkigondozói beszélgetés válik.