Uram, felséges Istenem! Tele van a szívem örömmel és hálával, hogy beléphetek templomodba. Kicsit enyém is, hiszen itt vagyok minden vasárnap, kezem jól ismeri a padok tapintását, ujjam biztonsággal keresi meg a kicsi mélyedést, az apró, kiálló szöget. Már a lépcsőn tudom, milyen illat fogad, és számítok az arcomba toluló hűvös levegőre. Annyi mindent hagytam már itt a falak között: terheket, bűnöket, könnyeket. És annyi mindent kaptam, vihettem tovább magammal: bocsánatot, újrakezdést, a közösség örömét. Tudom, hogy te mindenütt jelen vagy, Uram, hiszen rácsodálkozom kezed munkájára a természetben, a gyümölcs ígéretét hordozó, virágba borult fákban, a család összekapaszkodó szeretetében, mégis, a templomok békessége adja meg ezt az örömöt: nálad otthonra leltem!

Ámen.