Mi marad meg a húsvétból, miután vége van? Sokszor elhangzik igehirdetésekben, hogy ha majd jönnek a hétköznapok, vigyük magunkkal azt, amiről a húsvét szól. De azt hogyan kell? Mit jelent?

Mit hozunk magunkkal a húsvétból, amikor már újra visszatértünk az irodába, a szerszámokhoz vagy a gépünk elé? Amikor vissza kell ülni az iskolapadba? Mi marad meg? Akkor, amikor elmennek a gyerekek, az unokák, visszautaznak és újra egyedül maradok? Mit hozunk át? A tojás és a csoki elfogy, az ünnepi étkészlet visszakerül a tálalószekrénybe. Az énekeskönyvet máshol nyitjuk ki a következő istentiszteleteken. A templomban nem leszünk annyian. A húsvéti ünnep más hangsúlyokat ad, olyankor átérezzük, hogy nem is az elmúlás diktál, hanem van egy nagyobb erő, van egy nagyobb hatalom, és mi azt ünnepeljük. A keresztet, a nyitott sírt, a győztes visszatérést, a szabadságot. Aztán szép lassan elhallgat a visszhang. Minek kellene megmaradnia?