Az élethez kellenek mércék, viszonyítási pontok, mérési skálák. Általuk tudjuk értelmezni a világot. Ezért alakítottuk ki a mértékegységek nemzetközi rendszerét, vagyis az SI-alapegységeket. Hét alapmennyiséget tart számon: (1) az időt (alapmértékegysége a másodperc); (2) a hosszúságot (méter); (3) a tömeget (kilogramm); (4) az áramerősséget ( amper); (5) a hőmérsékletet (kelvin); (6) az anyagmennyiséget (mól) és (7) a fényerősséget (kandela).

Az SI-mértékegységrendszerek segítségével képesek vagyunk értelmezni, összehasonlítani a fizikai történéseket, és következtetéseket levonni.

Milyen skálához, milyen mércéhez, milyen tekintélyhez kell azonban akkor nyúlnunk, ha az emberi élet értelmét vagy a világ értelmét kívánjuk megmérni? Ehhez is találunk mércét, viszonyítást, egyfajta lelki-értelmi SI-alapegységeket. De itt nincs egy minden ember által elfogadott skála, egészen különféle mércék találhatók. Pál apostol ezeket a különféle értelmi mércéket foglalja össze, amikor azt mondja az első korinthusi levélben: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. [...] És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége.” Az apostol ezzel nem azt állítja, hogy a krisztusi hit értelmetlen és logikátlan. Azt hangsúlyozza, hogy a keresztyénség és a nem keresztyénség más-más keretben nyeri el az értelmét. Más a mérce, a viszonyítás az egyik és a másik esetben. A nem keresztyén világban két folyamatos próbálkozást találunk. A zsidóság jelet vár, olyat, amelyet ő maga megfelelőnek tart.

...