Korábban a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány lelkésze volt négy és fél évig. Hogyan vált önből intézményi lelkipásztor?

Lelkészcsaládból származom, elhívásomat a Sárospataki Református Kollégiumban kaptam. Megfogalmazódott bennem az érzés, hogy az Ige által tapasztalt örömet szeretném továbbadni másoknak, ez vezetett a lelkészi pályára. Teológiai tanulmányaimat Debrecenben végeztem, a segédlelkészi évemet pedig Biharkeresztesen töltöttem. Egy év ártándi és hencidai szolgálat után a feleségem tanítói állást kapott Debrecenben, én pedig a Magyar Református Szeretetszolgálatnál helyezkedtem el. Korábban nem gondolkodtam intézményi lelkészségben, Isten azonban egy lépéssel előttem jár – ebben a szolgálatban magamra leltem. Kivételes öröm számomra az intézményi lelkészségben az, hogy a beszéden túl cselekedetekkel is hirdethetem Isten országát. Az Úr vezetésének érzem, hogy a helyemen vagyok.

Milyen út vezetett a nevelőszülői hálózathoz?

Amikor Kocsis Attila, a szervezet korábbi lelkésze először keresett meg ezzel a lehetőséggel, el sem gondolkodtam rajta, elvetettem az ötletet. Néhány hónap elteltével azonban újra szóba került ez a beosztás, és imádságban Isten elé vittem a kérdést. Úgy éreztem, az Úr vezetni akar, és nem véletlen a többszöri megkeresés. A következő beszélgetésünkben elvállaltam a szolgálatot. Amikor 2023 szeptemberében elkezdtem ismerkedni a nevelőszülői feladatokkal, Attila a szárnyai alá vett. Nagyon sokat köszönhetek neki, jó mentorom volt. Az ő segítségével nem éreztem magam elveszve az új feladatok forgatagában.