Élő hitet az alma materből
Közeleg a középiskolai ballagás és érettségik ideje. Vajon sikerült-e a tarisznyába a láthatók mellé hitet is csomagolni? Kinek van ereje, lehetősége és tudása a hittantanterven és kötelező áhítatokon túlmenően is szervezni a fiatalok hitéletét és a tárgyi tudás átadásán túl megérinteni a lelket is? Egyre több az intézményünk, és ezzel egyre inkább növekszik a felelősségünk is – vallja Szabó Elődné Melinda iskolamissziós referens, aki azt tűzte ki célul, hogy minél több támogatást kapjanak az iskolák a lelkiség alakításában. Azért, hogy a gyakorlatban is lássuk a lehetőségeket és a törekvések irányát, a Tatai Református Gimnázium csendesnapján jártunk.
TANÁR-DIÁK BIZONYSÁGTÉTEL
Farkas Balázs, a tatai gyülekezet ifjúsági lelkésze felkapott mémeken keresztül tartott tükröt a fiatalságnak előadásában, kitérve generációjuk jellemző szorongásaira, a róluk szóló statisztikákra, kapcsolódást keresve ugyanakkor a példázatbeli tékozló fiú apjával. De tanárok is vállalták, hogy választ adnak a diákság előtt nem könnyű kérdésekre is, például hogy mi a legnehezebb számukra a vallásgyakorlásban. Dicsőítés közben pedig helybeli diákok vagy más intézménybe járó kortársaik tettek bizonyságot arról, hogyan vezette át őket Isten életük egy-egy nehezebb pontján – akár épp olyan dal segítségével, mint az Új szívet adj vagy az Atyám, két kezedben. Alig látni nem éneklőket a templompadokban.
Amikor az egyik diákot, Hamar Zalánt arról kérdezem, miért jó egy csendesnap, így válaszol: azért, mert különleges. – Hosszabb a dicsőítés és több a hangszer, mint a reggeli áhítatokon, úgy látom, az egész iskola nagyobb beleéléssel énekel. Ez egészen felemelő – mondja.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!