Zsombori Erzsébet öt kolozsvári és zilahi, reklámgrafikusként eltöltött év után messzire jutott hite, tehetsége és nem mindennapi természetszeretete révén. Az írás illusztrációjaként is szereplő virág- és madárközpontú, a zenei hangsúlyokra is figyelő két pünkösdi festményéhez közel visznek bennünket ars poeticája szavai, amelyek az Erdélyi Napló 2017. március 16-i számában jelentek meg: „Az erdélyi táj szépsége ma is elvarázsol: abból táplálkozom, azt festem meg. Érzéseket, hangulatokat festek. Zenét. A virágban zene szól, a zenébe virágot képzelek.”

A művésznő, akit örök játékosságához illően mindenki Zsimbinek szólít, a Szőnyi István Alkotóközösség és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tagjaként szép ráadásként budapesti galériát vezet Svédországban élő festőművész lányával, Mayer Hellával közösen, amely a zene és az irodalom otthona is.

Alkotásait Zilahtól Koppenhágáig és Kolozsvártól Londonig sok helyütt megcsodálták, hagyományos festményei és selyemre álmodott, gyakran virágos-madaras akvarelljei Budapesttől Észak-Európáig sok otthonban segítenek az ott élőknek a természet közelében maradni. Idézzük most a lapunknak készített két pünkösdi festményéhez csatolt üzenetét: „Pünkösdre hangolódva: Mindannyian várjuk a tavaszt, a Lélek csíráit, a megújulást. A természet templomába érve mindig azt érzem, hogy megtisztulok.