Színesre festett ágakból ragasztott napocska függ a bejárat ajtaján. Korán érkeztük, Gergő kávét tesz oda, szakszerűen főzi kotyogóssal a keserű nedűt. A konyhát igés kártyák díszítik, éppen az aktuálisak, mivel felesége mindig a szívének kedveset ragasztja ki.

Jánossyné Perneczky Sára hitét gyakorló katolikus családban nőtt fel, ahogyan fogalmaz, a szülei minden tőlük telhetőt megtettek, hogy testvéreivel megismerjék Istent. Soha nem kételkedett a létezésében, észrevétlenül, folyamatosan mélyült a hite. Gergő édesapja eredetileg katolikus, édesanyja a Magyarországi Keresztyén Testvér Gyülekezeteknek volt tagja, házasságkötésük után a legközelebbi lelki közösséghez, egy reformátushoz csatlakoztak, ott keresztelték meg a gyermekeiket is.

– Édesapámra neheztelt a rokonság, amiért nem katolikus lányt vett feleségül, feszültségek is adódtak ebből, de mi megéltük a hitet a családunkban. Magam is végigjártam a „hívők kötelező karrierútját”: ovis, majd iskoláshittan, konfirmáció-előkészítő, konfirmáció – mondja el a férj.

Sárának és Gergőnek voltak istenélményeik, viszont nem éltek meg lelki katarzist.

– Akkoriban számos pálfordulásról hallottam bizonyságtételt, emiatt magam is hasonlót vártam a megtéréstől. Zavart az üdvbizonyosság hiánya – vágytam rá. A konfirmáció utáni csendeshéten értettem meg, hogy nem kell várnom drámára: Jézus kopogtat az ajtóm előtt, csak hívjam be az életembe.

Mondhatnánk, hogy Sárát és Gergőt a virágok hívták szerelemre, de így is megfogalmazhatjuk ugyanezt: a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karán ismerkedtek meg. – Könnyed, laza srác volt, a társaság középpontja, beszédes, jó kedélyű – eleveníti fel a feleség. – Az egyetem mintegy száznegyven fős évfolyamából két hét alatt egy társaságba szegődött mindenki, akiknek valami köze volt Istenhez, anélkül, hogy kitábláztuk volna magunkra: „keresztyének vagyunk” – teszi hozzá a férj.

Gergő éveken át viszonzatlanul érdeklődött Sára iránt, idővel azonban sikerült elvinnie moziba, a mai napig a pénztárcájában hordja a jegyet a felesége. Már fiatalon is úgy gondolkoztak mindketten: egy kapcsolat végső célja a házasság.

– Sok keresztyén addig nem ismerkedik komolyabban, amíg Isten meg nem erősíti ebben őket – vetjük fel a párnak. – Először magam is így voltam ezzel – válaszolja Gergő –, de hamar beláttam, hogy hajlamos vagyok kedvem szerint forgatni az Ige értelmezését. Habár egy igeszakasz kiragadásának módszerével mint életvezetési tanáccsal sosem azonosultam, a Szentírás szaván keresztül többször is megtapasztaltam Isten útmutatását. Egy korábbi ismerkedésemnél például, amikor hitetlen lánynak udvaroltam, az Úr egy egész hétvégén át próbált lebeszélni a felem igáról. Háromszor szólt hozzám különböző módokon: istentiszteleten, hittanórán, áhítaton – egyértelmű volt a vezetése.