A teológusok a legkülönfélébb helyekre mennek az ünnepeken, ezért minden legátus tapasztalata más és más. Van, aki vidékre utazik, más a fővárosba. Van, aki egyszer prédikál, akad, aki hatszor is. Van, aki ott alszik, és előfordul, hogy valakit még ebédre sem hívnak meg.

Elsőévesen izgatottan készültem a karácsonyi legációra. Szinte egy percig sem gondoltam arra, hogy ez lesz az első ilyen ünnep, amelyet a családom nélkül kell töltenem, mert annyira magával ragadott a lelkesedés. Isten üzenetét vihetem el olyanokhoz, akikről még nem tudom ugyan, hogy kik, de azt igen, hogy Isten Igéje mellett engem is nagy szeretettel várnak! Én is vártam, hogy beszélhessek velük, hallhassak minél több élettörténetet és bizonyságtételt, és miközben viszem a rám bízott üzenetet, magam is feltöltődjem lelkileg. De azt már kicsit ijesztőbb volt elképzelni, hogy fel kell menni a szószékre prédikálni.