Az életet melyik drámához hasonlítaná, és mi a szerepe ebben a műben?

Az ember tragédiájához. És én lennék Ádám, az ember. Színészként persze nyilván sokkal nagyobb feladat lenne az ördögöt, Lucifert játszani.

Sokunkban a színészethez szabadosabb életforma képzete társul. Hogyan tudja megtért emberként összeegyeztetni a hitét a hivatásával?

Szerintem csak a világi emberek gondolják azt, hogy színészként nehezebb, mint bármilyen más szakmában. Ha az egészségügyben dolgoznék orvosként, vagy az építőiparban ácsként, netán tudományos kutatásokat folytatnék, az legalább olyan emberpróbáló volna a maga nehézségeivel és könnyebbségeivel együtt. Azt gondolom, az ember bármely szakmába kerüljön, ha Jézussal együtt dobog a szíve, akkor Márk evangéliumából kiindulva kötelessége az evangéliumot szertevinni a világban. Én a kultúra területén lettem szakember, és ide szól az elhívásom, ezzel Isten azt a pecsétet tette a szívemre, hogy akkor nekem „kultúrevangelizálnom” kell, azaz az emelkedett kultúra által kell az evangéliumot minden emberhez elvinnem. És ezt mindannyian ugyanúgy, Istenbe kapaszkodva tehetjük, mert: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31).

Milyen sajátos próbatételekkel szembesül a színészi szakmából fakadóan?

A feleségem kevésbé nézte jó szemmel, hogy a színpadon szerelmes jeleneteket alakítok, teszem azt: valakivel csókolóznom kell. Már házasként hoztam azt a tudatos döntést, hogy ilyen szerepeket igyekszem nem vállalni. Továbbá a művészeti szakmán belül sokszor a premierbulikban vagy hasonló rendezvényeken „vesz észre” a rendező, a szereplőválogató. Ezeket az alkalmakat kihúztam az életemből, nem szeretném többé már. Nehéz nem ott lenni, de utólag mindig igazolódik: sokkal jobb, hogy hazajöttem, és inkább meséltem a gyerekeknek. Másrészt Székely Gábor mesterem a színművészetin azt tanította, az a nagyobb megpróbáltatás, az a mesterség kulcsa, hogyan „vesszük le” a szerepeket, mint egy kabátot, és hagyjuk az öltözőben. Én sokkal inkább azt tartom nehézségnek, hogyan maradjak meg önmagam, hogyan ne vigyem haza a munkát, hogyan ne legyek a civil életben az egyik vagy a másik szerep, amelyet éppen alakítok, azaz tudjak Soma maradni.