PÁRIZS MEGÉR EGY MISÉT

IV. Henriknek tulajdonítják a kijelentést, bár vélhetően tőle ez így nem hangzott el. A lényeg mégis az volt, hogy az eredetileg hugenotta Bourbon Henrik francia királyként uralkodva – hogy országát kormányozni tudja – 1593-ban megesküdött: római katolikus hitben fog élni és meghalni. Néhány évvel később, 1598-ban végül a béke jegyében kiadta a nantes-i ediktumot, amely fontos állomás volt a vallási türelem felé vezető rögös úton Franciaországban. Az eseményt Béza – aki korábban a megbékélésért küzdött – még megélhette.

Francia nemesi család leszármazottjaként született Burgundiában, 1519-ben. Tanulmányait Orléans-ban kezdte, majd tanárát követve eljutott Bourges városának akadémiájára. A település ekkor a reformátor szellemű újítók gyülekezési helye is volt, így ott találkozott először azzal a személlyel, akinek aztán később Svájcban évekig szoros munkatársa és egyben utódja is lett. Kálvin János ugyanis éppen akkor menekült oda Párizsból.

A GENFBE VEZETŐ ÚT

Béza egyelőre Franciaországban folytatta jogi tanulmányait, majd Párizsba vezetett az útja. Az általa kiadott latin nyelvű költeményei révén országos hírnévre tett szert, kora egyik legkiválóbb latin nyelvű költőjeként. Hosszas ott-tartózkodás után – betegeskedés és anyagi gondok miatt – áttette székhelyét Svájcba. Lausanne városában görög nyelvet tanított, valamint írt (zsoltárfordításait és az ószövetségi történetek drámai feldolgozásait ismerjük), illetve igyekezett támogatást nyújtani a francia vallásüldözések kárvallottjainak. Terve, hogy ennek érdekében a német evangélikusokkal szorosabb együttműködésre lépjenek, kevéssé bizonyult eredményesnek.