Június 22-én adtak hálát a felújítási munkálatok elkészültéért a jászberényi gyülekezetben. A liturgiát Takaró András, a Dél-Pesti Református Egyházmegye esperese vezette, míg Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten Igéjét a kalauz aznapi szakasza alapján, amely Ezsdrás könyvéből éppen a jeruzsálemi templom újjáépítéséről szólt. Kiemelte: tovább kell építkezni, nem lehet megállni a hálaadásnál és örömnél. Amikor a kövek és padok rendben vannak, arra kell fordítani a figyelmet, ami belül van.

Az istentisztelet után nyílt presbiteri gyűlésen adtak műsort a gyülekezet óvodásai. Fürjes Zoltán helyettes államtitkár köszöntőjében így fogalmazott: a kormányzat azért támogatja templomok felújítását és újak építését szerte a Kárpát-medencében, mert hisz abban, hogy templomot az épít, aki közösségben van Istennel. Végül a testvértelepülés lelkésze és a helyi katolikus közösség képviselője is köszöntötte az ünneplő gyülekezetet.

NAGY REFORMÁTOROK NYOMÁBAN A JÁSZSÁGBAN

Jászberényben olyan nagy elődökre tekintenek vissza, mint Szegedi Kis István, Skarica Máté, Dévai Bíró Mátyás. – Nemcsak virágzó gyülekezet, hanem református iskola is működött itt. Hajdan szinte az egész utca egyházi tulajdonban volt – idézi fel a régmúlt időket idősebb Szűcs János tiszteletbeli presbiter. Most figyelni kell a Thököly úton haladva, el ne szalasszuk a keskeny, hosszú telket, mert a templom annak belső csücskén található, magas, árnyat adó fák között. Ahogy mondják, még a város lakói közül sem tudja mindenki, hogy itt áll a református templom. Csak aki felfelé néz, az veheti észre a csillagos tornyot. A kapun át tágas, zöld térre érünk.

A parókia egyazon udvarban helyezkedik el a templommal és a gyülekezeti házzal; a falai ugyan nincsenek üvegből, de a csengője jó hangos, és a telefon sincs lenémítva, délidőben sem. A református porta minden szegletében van egy kis mozgás, élet tölti be. Mező István és felesége, Ildikó tíz éve hivatalos lelkészei a gyülekezetnek, amelyet minden szempontból nehéz helyzetben vettek át. Ildikó el is árulja, hogy ha a körülményekre néznek, nem jöttek volna Jászberénybe, de mivel Isten hívta őket, engedelmeskedtek.

István azt a – János evangéliumában található – Igét érezte ránehezedni korábbi szolgálati helyén a szívére, amelyet az Úr Jézus a főpapi imájában így mond: „…elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.” Ezért nem könnyű szívvel, de belefogtak egy új közösség megismerésébe és építésébe tizennyolc évi tápiószelei szolgálat után – eddigi életük folyamán már harmadízben. Ezt az állhatatos munkát ismerte el a Magyar Arany Érdemkereszt, amelyet három éve kapott meg István.