A görög mitológiában az izmos Atlasz tartja a világot. Ha viszont átevezünk hazai vizeinkre, mit találunk? Mi mit tartunk életünk négy tartóoszlopának? Talán sokan hasonlót: család – Isten – gyermek – munka. Esetleg betagozódhatnak a négyesbe a barátok, fontos személyek, szenvedélyek, hobbik is. Ha a lélektan felől közelítünk, ilyeneket mondhatunk: önbizalom – önbecsülés – önmegtartóztatás – önátadás. A bibliai mérce szerint: közösség – imádság – szolgálat – Ige. Az egyház négy ismertetőjegye pedig: az Ige tiszta hirdetése – a sákramentumok kiszolgáltatása – az egyházfegyelem – a szeretetszolgálat (diakónia). Ezek alapján most azt próbáljuk megfogalmazni, mi is lehet a mi négy oszlopunk a mai helyzetünkben, ezen a nyáron: gyümölcstermés – veszteségek – kereszt – pihenés (munka-ünnep).

A GYÜMÖLCSTERMÉS

Ha az ember visszatekint az életére, vagy annak egy szakaszára, esetleg egy véget ért tanévre, a megérett gyümölcsöket keresi. Nyaranként így tekinthetünk vissza mi is az elmúlt időszakra: milyen gyümölcsöt hozott az életem? Például a jól elvégzett munka is az. Vizsgálhatjuk az életünket, a hitéletünket is. Egyszer tartottam a gyümölcstermésről prédikációt egy teológusnapon, s azóta azzal ugratnak, hogy én mindig erről beszélek. Tényleg fontosnak tartom, életem egyik első igés lapja erről szólt: „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt.” (Mt 3,8)

Milyen gyümölcsöket terem az életed, a hited?