Te mit szoktál uzsonnázni? Ilyenkor nyáron az egyik legjobb uzsonnaétel a gyümölcs. Az őszibarack, a dinnye, a ribizli, a megy, a körte. Vagy inkább a zöldségeket szereted? A paradicsomot, a paprikát, a retket? Persze ezekhez nem árt egy szelet vajas kenyér vagy egy jó kis szendvics, amit anyukád készít el neked. Az is lehet, hogy szívesen eszel édes ételeket uzsonnára is. Mondjuk gyümölcsjoghurtot, müzliszeletet. Akármelyik is a kedvenced, azt biztosan nem találod ki, hogy Jézus korában milyen ennivalót csomagolt egy gyereknek az édesanyja, ha elmentek valahova. Paradicsomot, paprikát biztosan nem, mert ezeket nem is ismerték akkoriban azon a tájon. Vajas kenyeret sem, és gyümölcsöt se nagyon. Esetleg az útszéli fákról szedhettek édes fügét, vagy aszalva vihették magukkal. A gyümölcsjoghurt és müzliszelet pedig ismeretlen étel volt még akkoriban.

Akkor mit csomagolt? Hamarosan megtudod!

Jézus egyre ismertebb lett szűkebb hazájában, Galilea vidékén, egyre többen gyűltek hozzá, amikor tanítani kezdett. Egyszer nagyon sokan jöttek össze, hogy meghallgassák a beszédeit. Csak a férfiak voltak vagy ötezren, az asszonyokról és gyerekekről nem is beszélve. Annyian voltak, amennyien ma egy kisebb stadiont is megtöltenének! Jézus hosszasan beszélt hozzájuk, s tudta, hogy az emberek bizonyára megéheztek. Magához hívta hát a tanítványait.

– Jó lenne meguzsonnáztatni az embereket. Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek? – kérdezte Fülöpöt. De ő csak a fejét vakarta.

– Hú, nagyon sok kellene. Sosem volt annyi pénzünk, amennyiből ilyen sok embert meg tudnánk vendégelni.

András, Simon Péter testvére sem volt biztos a dolgában, de azért csak kimondta:

– Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal. De nagyon kevés ez ennyi embernek. Hiszen csak a kisgyerek uzsonnája.

Jézus a gyerekre nézett. Ő már nyitotta is a kis iszákját, és odanyújtotta, amit az édesanyja csomagolt neki. Tudta, hogy kevés, de jó szívvel adta. Ha Jézus kéri, csak jó lesz valamire.

– Ültessétek le az embereket! – szólt Jézus, és a környező füves térségre mutatott.

Mindenki szépen letelepedett. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és osztani kezdte.

A tanítványok számolták: – Egy kenyér… Kettő… Három… Négy… Öt…

„Na, itt a vége” – gondolták a tanítványok.

A kenyér nem fogyott el. És a hal sem. Jézus mindenkinek adott belőle. Persze volt, aki repetát is kért. De az sem volt baj. Mindenki jóllakhatott.

Ekkor Jézus így szólt a tanítványaihoz:

– Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba!

A tanítványok nem akartak hinni a szemüknek. Mert az is csoda volt, hogy öt kenyérből és két halból ilyen rengeteg embert jóltartottak. De hogy a maradék is tizenkét kosarat töltött meg, az a csodák csodája (Jn 6,1–13).