Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. E héten Bogádi Szabó István református lelkész, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének korábbi püspöke osztja meg velünk gondolatait.

A Művészetek Völgye összművészeti fesztivál egyik idei helyszíne a taliándörögdi templomnál található LéleKzet református udvar. Tematikája – az élő Ige évére is tekintettel – a Nagy Történet, azaz Isten és az ember története lesz. A teremtéstől az újjáteremtésig igyekeznek vezetni a betérőket. Szeretettel fogadva őket, pár szavas bevezető indítást adva.

Isten nem kér az erőnkön felül, de azt igen, ami tőlünk telik. Hogy ami rajtam áll, tegyem meg. Hogy amennyi időm van, hasznosan, az elhívatásomhoz méltóan, az ő dicsőségére éljem. Ennek az ószövetségi – erején felül / erejéhez mérten – kérdésfeltevésnek szép újszövetségi illusztrációja az özvegyasszony két fillérének a története.

Mezőkeresztes református gyülekezete a közösségépítést tűzte ki elsődleges célként. Minden hó első vasárnapján közös kávézás várja a híveket a gyülekezeti teremben, a nyár végén a jubiláló konfirmandusoknak szerveznek találkozót, októberben idősek vasárnapját tartanak, a környező eklézsiákkal közösen másodszor gyűlnek majd össze egy őszi vasárnap népdalzsoltárokat énekelni.

Ibolya azért csatlakozott az országos imalánchoz, mert meghatározónak látja az imaközösséget Istennel és a lelki testvérekkel. – Örülünk, hogy együtt vagyunk, még ha ezt szavakkal nem fejezzük is ki, érezhető mindannyiunkon. Bár az ember egyedül fesztelenebbül beszélget Istennel, a Szentlélek kimunkálhatja, hogy felszabaduljunk a közösségben, bensőségesebb témákat érintsünk.

... vagy könnyebb Jézus igazságát megtartani, mint az eredeti ószövetségi törvényeket? Jézus egyszerűsíti és egyszerre lelkivé is emeli azokat. Az ember áll a középpontban, nem a paragrafusok, az idők, a tárgyak, a rítus.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.

Fazakas Sándor teológus, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szociáletikai és Egyházszociológiai Tanszékének vezetője, egyetemi tanár. Idén neki ítélte oda a rangos, 1986-ban alapított Karl Barth-díjat a Német Protestáns Egyházak Uniója, ebből az alkalomból kértünk tőle interjút.

„Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van. És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem énközöttem és minden test között, mely a földön van.”

„Oly lélegzetelállítóan szép, hogy lehetetlen nem meglátni Isten keze művét dús növényzetű dombságaiban, ködbe burkolózó hegyeiben, zölden viruló völgyeiben, csillogó vizű tavaiban.” Megmaradtam hírmondónak – Hogyan találtam meg Istent a ruandai népirtás viharában című könyvében így ír szülőföldjéről Immaculée Ilibagiza. Túlélte hazája borzalmait, később a világ elé tárta, hogyan érintette meg Isten a ruandai népirtás közepette.

Amikor a szolgálatom mellett megtehetem, táncolok és zenélek. Gyakran a hivatásom része is, mert kreatív eszközként is alkalmazhatom ezt, összekötve az élő Igével. Mélyen az identitásom részének tartom a táncművészetet, mert úgy hiszem, Istentől kaptam, hogy az élet minél több oldalát minél többféle módon megismerhessem és megismertessem – vallja Csatári Bíborka lelkipásztor.

Krisztus-követőként nem akármilyen minőségemben utazom: általa a fiúságot is örököltem, azaz trónörökösként járom a teremtett világbirodamat. És így is érzem útközben: mintha mindenütt magas rangú fogadtatásban volna részem, az Úr előkészít mindent, előttem jár. Az utazás találkozásokat jelent: más kultúrákkal, emberekkel, a komfortzónámból kilépő énemmel is, és persze Istennel.

Azt szokták mondani tréfásan: nincs régebbi dolog, mint a tegnapi újság. Azonban a régi újságok, különösen a református sajtóorgánumok, kiadványok számos olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek ma is érvényesek, tanulságosak és jövőbe mutatóak. E rovatban ilyen időtálló elmélkedésekből idézünk. Ezzel a régi értékeket őrizzük, és a hagyományokat ápoljuk.

Elindult Jézus felé. Csak őt látta, rá figyelt. De hirtelen észrevette, milyen nagyok a hullámok. Megijedt, és azonnal süllyedni kezdett. – Uram, ments meg! – kiáltotta. Jézus kinyújtotta a kezét, és megragadta őt. – Ej, Péter! Miért kételkedtél? – mondta. Amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak Jézus előtt: – Te valóban Isten Fia vagy!

– A magyaralmási lelkészemtől ismertem meg, mit jelent Krisztusnak szolgálni. A szolgálat fogalma szókapcsolattá bővült a fejemben: lelkészi szolgálat. Elkezdtem imádkozni ezért, e folyamatban elhívó Igét is kaptam a teológiára: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”