Választásaim, értékítéleteim mind-mind rólam beszélnek. Hogyan is lehetne más a felelős életem alakulásáéért, amikor a döntéseket én hoztam? Uram, ezt a felismerést is neked köszönhetem! Köszönöm, hogy Igéd leleplezett, tükröt tartott: „…amit vet az ember, azt fogja aratni is…” Ezért már nem vádolok senkit, hogy ő a hibás az engem ért rosszért, hogy miattuk vagyok olyan, amilyen. Kibékültem magammal és a világgal. És ezért van már bátorságom néven nevezni azt, ami nem méltó hozzád – bennem és másokban egyaránt! Megtehetem, mert már nem magamnak akarok jót, kényelmet, felmentést, hanem hozzád szeretnék méltó lenni! Hozzád, aki mindent odaadtál értem!

Ámen!